Kelet-európai dolgok – Prikler Mátyás: Ďakujem, dobre / Köszönöm, jól

Prikler Mátyás filmje közben és után is, hosszú idő után először, azt éreztem, hogy nem, nem akarom filmen is azt az emberi nyomort és szenvedést látni, ami naponta körülvesz. Mármost nem feltétlenül a közvetlen, szűkebb környezetemre gondolok (bár a szépen összefonódó narratív szálak széles skálán mozgó családi és személyes drámákat is felkínálnak): inkább egy általános, tipikusan kelet-európai kilátástalanság és reménytelenség fogalmazódik meg a Köszönöm, jól százharminc percében, az ezzel való, szinte erőszakos szembesítés pedig nem biztos, hogy kívánatos.

„Mindig az a jó, amit elnézel” – Interjú Prikler Mátyással, a Köszönöm, jól! című film rendezőjével

Prikler Mátyás szlovákiai filmrendező első nagyjátékfilmjével, a Köszönöm, jól!-lal az idei Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon szerepelt, Magyarországon a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál keretében láthattuk a filmet, Romániában pedig a TIFF-en, a Fókusz Szlovákia szekcióban vetítik. A rendezővel a magyar premier után beszélgettünk.

Játék a dokumentummal – Matúz Gábor: A legbátrabb város

1919 januárjának közepén, kihasználva Magyarország zavaros belpolitikai helyzetét és szétzilált katonai védelmi rendszerét, csehszlovák csapatok lépték át a két ország határaként kijelölt demarkációs vonalat. Elfoglalták a Nógrád megyei Balassagyarmatot is, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kész tények elé állítva a januárban összeülő párizsi békekonferenciát, az újonnan létrehozott Csehszlovákia még délebbre tolhatja határát.

Újhullám a szomszédban – Kortárs szlovák filmhét, Budapest, 2007. január 13–20.

Talán első hallásra idegennek hangzik a kortárs szlovák film kifejezés, hiszen csehszlovák filmről és cseh új hullámról már hallottunk, de olyanról, ami kortárs is, meg szlovák is, valljuk be, keveset. Pedig itt lenne az ideje, hogy átkacsintsunk a szomszédba, hívja fel a figyelmünket a Budapesten megrendezett filmhét, mert hamarosan szlovák új hullámról beszélhetünk...