Egy amerikai vámpír Erdélyben – Nicolas Cage a TIFF-en

Az immár tizennyolcadik alkalommal megrendezett TIFF-en csak másodsorban izgatott a tavalyi és idei év nemzetközi filmfelhozatala, elsősorban az egykor szebb napokat és jobb filmeket látott hollywoodi színészlegenda, Nicolas Cage jelenléte vonzott Kolozsvárra május 31. és június 2. között.

Sztárok tana

Madonna Hollywood című számának visszatérő sora így hangzik: „How could it hurt you when it looks so good? / Hogyan sebezhet, ha annyira jól mutat?” Archetipikus vászon-nők – a tökéletességig szimulált – másait kelti életre a videóklipben, az 1950-es évektől napjainkig guruló évtizedek majd minden aurával bíró ikonjára jut néhány másodperce. A záró kép-a-képben a Cindy Sherman-osan magányos, fekete-fehér, szinte csak a kontűrjeiben felismerhető mindenkori színésznőt/sztárt látjuk, amint hasztalan stoppol a nagy-amerikai benzinkutas pusztában kígyózó gyorsforgalmi út mentén.

Marlene, Marilyn és Madonna

A sztárság meghatározásának koordinátái helyben és időben: az amerikai kultúra produktuma, amely valamikor réges-rég, a hollywoodi világ kialakulásának kezdeteikor jött létre. A gyártók, a stúdiók hamar észrevették, hogy egyes színészeket a közönség olyannyira megkedvel, hogy valójában egy idő után kizárólag a színész kedvéért nézi meg a filmet. Egy már befutott színész, a közönség kedvence biztos bevételt jelentett, és a gyártók nemsokára beindították a sztárgépezetet.

Megelevenült dívák

Budapesten az Ernst Múzeumban 2003. szeptember 10. és október 22. között Dívák, primadonnák, színésznők címmel különleges, izgalmas kiállítást láthattak a betévedők vagy azt okkal felkeresni vágyók. Telefoncsörgés fogad a múzeum aulájában. A régi telefon éles csengése vonz, a vonal túlsó végén Karády Katalin búgó hangja válaszol. Meleg fogadtatás.

Sztárság és szexualitás – A Karády-láz

A színészek mindig is kettős eszménykép lehetőségét hordozták magukban. Egyrészről a színpadon – a 20. században inkább a vásznon – szerepeik szerint valóra válthattak olyan álmokat, amelyekre a való életben egy embernek igen kevés esélye van, megteremtve ezzel az identifikáció iránti vágyat, másrészt megtestesítettek egy „démoni életformát”, azt, ahogy mindenki szeretne élni. Ők az ikonjai az autonóm embernek, akit az ösztönei, vágyai, érzelmei, érzékei irányítanak.