Anya csak egy van? – Aaron Guzikowski: Raised by Wolves / A farkas gyermekei

A sci-fi és a horror műfajainak összeházasításáról-megreformálásáról ismert Ridley Scott állítólag az önismétléstől tartva nem akart visszatérni az androidok világába, Aaron Guzikowski forgatókönyve végül mégis felébresztette benne az emberszabású robotok és kietlen bolygók iránti szenvedélyét. A Szárnyas fejvadász és az Alien rendezője elsősorban produceri vonalon erősíti a sorozat stábját, illetve két rész erejéig a rendezői székbe is beül, hogy a tőle megszokott módon mutassa meg egy elidegenedett társadalom technológiával és ideológiával vívott küzdelmét.

Ki Fortnite-ozhat és ki nem? – A videójátékok korhatár-besorolásáról

A kijárási tilalom miatt alaposan megugrott az érdeklődés az egyébként sem gyengélkedő videójátékipar termékei iránt. Legyen az konzol, PC vagy Android: soha nem játszottak többen online, mint mostanában. Viszont most teljesen a technológia előtt sokszor tétován álldogáló szülőre van bízva, hogy mit és hogyan vásárol, illetve hogy milyen korlátozásokat állít fel a gyerkőc PC- vagy konzol-használatára vonatkozóan. Ebben lehetnek segítségére a dobozos játékokon és a digitális vásárlásoknál is jól láthatóan jelzett korhatár-besorolások.

Anya és fia, úton a fény felé – Fliegauf Bence: Liliom ösvény

Fliegauf Bence hatodik játékfilmje, a Liliom ösvény világpremierjét február 13-án tartották a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Fórum szekciójában. A rendező neve ismerősen cseng a Berlinale közönsége számára, hiszen korábban két filmjét is beválogatták ugyanebbe a szekcióba – a Rengeteget 2003-ban és a Dealert 2004-ben –, sőt, a központi versenyprogramhoz is sikerült csatlakoznia a Csak a széllel, amit többek közt a zsűri nagydíjával, Ezüst Medvével tüntettek ki 2012-ben.

Felszínre okádott sérelmek – Roman Polanski: Carnage / Az öldöklés istene

Polanski a mattsötét, önreflexív vonásokkal dúsított, erősen moralizáló Szellemírót követően könnyedebb vizekre evez, s noha az emberi természet örök kérdései körül forgó társadalmi szatírája, Az öldöklés istene nem tükrözi olyan markánsan alkotói kézjegyét, mint korábbi, szintén zárt térre komponált thriller-remekei, a lengyel mester intenzív filmverziót gyúr a patinás színpadi alapanyagból.

Not Another Teen Movie – Richard Ayoade: Submarine

Az amúgy színészi főállásban mozgolódó Richard Ayoade – az IT Crowd című sorozat által megbélyegzett – hírneve rohamosan emelkedik a tavalyi TIFF-es (Toronto, nem Kolozsvár) Submarine-bemutató óta. Személyiségét viszont ezúttal nem a vásznon, hanem mögötte virágoztatta ki. Az összességében sikeresnek vallható, általa rendezett és adaptált film végre ideálisan vezet be a serdülőkor szentháromságába: az elsőfilmes rendező munkája úgy eszmei, mint tartalmi szempontból a fiatalságot, a hibát, és a sikeres keresést összesíti egy makulátlan és kellemes egészestés egységbe.

A nézők jól vannak – Lisa Cholodenko: The Kids Are All Right

David Bordwell filmelmélete szerint a klasszikus hollywoodi elbeszélés dupla oksági szerkezettel, azaz két cselekményszállal operál, amiből az egyik szükségképpen egy heteroszexuális szerelmi történetet bont ki. A The Kids Are All Right hollywoodi – igaz, nem lehet klasszikusként címkézni –, s így adott, ahogy fent írva vagyon. Vagy mégsem? Vagy igen, de mégsem?

A gyerek figyel bennünket – Jaume Collet-Serra: Orphan / Az árva

A horror és thriller műfajok évtizedeik során tetemes játékidőt áldoztak a leendő szülők gyermeknemzéstől, örökbefogadástól vagy bármilyen gyerekek közelébe merészkedéstől való elrettentésére. Hasonló tematikájával e két műfaj határai közé fúrta be magát Az árva című film is, lavírozva az ismert sémák, a szaktudás és az eredetiség között.