Maszkos szelfi – Radu Jude: Babardeală cu bucluc sau porno balamuc

Radu Jude új, talán minden eddiginél polgárpukkasztóbb filmje nem azért kapott Arany Medvét, mert nyitójelenetében ott szerepel a három évvel ezelőtti berlini nyertes film plakátja, amelynek rendezője idén zsűritag volt. Önértékén is megöli a medvét. Persze, nem ártott a filmnek, hogy a közép-kelet-európai sírvaröhögős valóságok jó ismerői – az említett Adina Pintilie mellett Enyedi Ildikó és a bosnyák Jasmila Žbanić – is dönthettek a nyertesről.

A világ új arca – Jan Komasa: Sala samobójców. Hejter / Hater: A gyűlölet új arca

A lengyel író-rendező-páros, Jan Komasa és Mateusz Pacewicz a Corpus Christi után egy újabb komplex és releváns témákat boncolgató filmmel jelentkezik, ám a rurális közegben játszódó „bűn és bűnhődés”-történet helyett ezúttal nagyvárosban, klubokban, silent partykon és elsősorban a szociális média bugyraiban folydogáló thrillert kapunk. A Hater: A gyűlölet új arca egy kevéssel ugyan elmarad a Corpus Christi zsenialitásától, azonban változatlanul alaposan járja körbe a témáját, okosan kérdez, és többnyire jól állít szembe nézőpontokat.

„Mindenkit le lehet győzni” – Bácskai Lauró István: Gyula vitéz télen-nyáron, 1970

Van pár olyan magyar film, amely megelőzte a korát. Nem kérdés, ide sorolandó Bácskai Lauró István rendezése, az idén ötven éves Gyula vitéz télen-nyáron is. A film úgy fordítja fonákjára a búval teli magyar néplelket, mint egy porszívó porzsákját: koszosak leszünk ugyan, de végig azon röhögünk, hogy hogy a fenébe is lehetünk ilyen hülyék.