Becsületből elégtelen – Roland Emmerich: White House Down / Az elnök végveszélyben

A washingtoni Fehér Ház legfontosabb rendezője, Roland Emmerich, és főleg a film finanszírozói már megint elérkezettnek látták az időt, hogy egy amolyan igazi amerikai elnökös-hazafias-verekedős film is fusson a mozikban. Az elnök végveszélyben azon nagyon ritka mozifilmek egyike, ami tökéletesen ugyanazt adja, amire az ember számít. Ebben az esetben ez azért idegesítő, mert előre tudjuk, hogy egy sémáktól, hülyeségektől hemzsegő történetet fogunk látni, amiben fognak lőni, és az elnök jó fej lesz, a segítője meg egyenesen félisten, a probléma hatalmas, de minden meg fog oldódni, én meg naívan hagytam volna magam kellemesen meglepni. Legközelebb nem fogom.

Asszony a talpán – Phyllida Lloyd: The Iron Lady / A Vaslady

Az utóbbi években a filmipar mintha növekvő érdeklődéssel fordulna az Egyesült Királyság közelmúltja és (többé-kevésbé) jelene felé. II. Erzsébet királynő és édesapja, VI. György király után most a szovjetek által Vasladynek „elkeresztelt” Margaret Thatcher is megérkezett a gyöngyvászonra (és érthetetlen késéssel a romániai mozikba) – a brit monarchiát mindig is leplezetlen rokonszenvvel figyelő recenzens számára pedig ez üdvös fejlemény.

Vörös hálószobatitkok – Andres Veiel: Wer wenn nicht wir / Vörös Hadsereg Frakció

Uli Edel néhány évvel ezelőtt ügyes történelmi panorámát kerekített a német Vörös Hadsereg Frakció (RAF) történetéből, A Baader-Meinhof csoport azonban inkább akciófilm volt, mint klasszikus drámai elemekkel felépített mozidarab. A témában jártas Andres Veiel azonban mélyen beleásva magát a korszakba, bekukkantott a terrorszervezet pár tagjának hálószobatitkai közé is.

Visszafogott tündérmese a toleranciáról – Rachid Bouchareb: London River

Bouchareb egyszerre optimista és bátor: a közösen átélt tragédiában látja a népek, kultúrák közötti konfliktusok megoldását. Ez persze egyelőre csak a fikció tündérmese-szerű világában működik. Míg Európa-szerte, parlamenteken kívül és belül ezzel ellentétes folyamatok zajlanak, addig a filmfesztiválok lehetőséget nyújtanak, hogy a mozitermek sötétjében álmodozzunk a kommunikáció és szolidaritás minden problémát áthidaló hatalmáról.

Duplavé vagy semmi – Oliver Stone: W.

Hálátlan dolog Oliver Stone Bush-filmjéről kritikát írni. Mert miközben mindenkinek ajánlani szeretném, nem egy igazán jó film. Drámának nem elég megrázó, politikai thrillernek nem elég izgalmas, életrajznak pedig túl kontextus-terhelt. De a 21. század eddig egyik legellentmondásosabb figurájáról szóló filmet mégis mindenkinek látnia kell.

Filmbe préselt terrorizmus – Uli Edel: Der Baader Meinhof Komplex / A Baader-Meinhof csoport

A német játékfilm egyre gyakrabban vállalkozik a történelmi múlt feltárására, mintha a filmes szakmának afféle archeológiai munkát is el kellene végeznie, mozgóképpé alakítva a közelmúltat. Donnersmarck Mások élete című – a tavalyi Oscar-díjas – filmje mintha inspirációforrásként szolgált volna az idei Oscarra jelölt német film, a Der Baader Meinhof Komplex alkotói számára.

Egy amerikai a Közel-Keleten – Morgan Spurlock: Where in The Hell Is Osama Bin Laden / Hol az ördögben van Oszama bin Laden?

Hiába az egész amerikai hadsereg, a teljes nemzetközi titkosszolgálati hálózat, a bevetett kémműholdak és megfigyelőrendszerek, a világ elsőszámú keresett személye még mindig szabadlábon van. Morgan Spurlock, a Michael Moore-ral induló új dokumentumfilmes irányzat egyik fenegyereke, a gyorsétteremláncok megszorongatása után most Oszama bin Laden nyomába ered.

A demokrácia őrangyala – Barbet Schroeder: L’avocat de la terreur / A terror ügyvédje

Egy több mint kétórás dokumentumfilm, amely majdnem 70 évet fog át a jelenlegi és a múlt századból épp alkalmas arra, hogy elűzze a mai nézőt, aki egy Tarkovszkij-fahrtot sem tud végignézni, nemhogy érdekelje a harmadik vagy negyedik köztársaság története. Egy ismerősöm ugyan bevallotta, hogy a jelenkor történelméből a film révén kapott információözön elriasztotta, mégis érdemes figyelmet szentelnünk ennek a filmnek.

Gardianul democraţiei – Barbet Schroeder: L’avocat de la terreur / Avocatul terorii

Se dă un documentar politic de peste două ore, acoperind cam 70 de ani din secolul nostru şi din cel trecut. La Resistance, Klaus Barbie, FLN, atentatul de la Viena, Rote Armee Fraktion, bla bla bla. Suficient ca să-l gonească pe spectatorul zilelor noastre, care nu mai are răbdare nici să privească pînă la sfârşit un traveling de Tarkovski, darmite să se introducă în culisele celei de-a treia sau a patra Republici (franceze sau care s-o nimeri).