Érzéki képek – Enyedi Ildikó: Testről és lélekről

Hogy Enyedi Ildikó miért nem rendezett nagyjátékfilmet az elmúlt tizennyolc évben, arra nem tudom a választ. Csak annyit tudok, hogy a Testről és lélekről kétségkívül az egyik legjobb kortárs magyar rendező „hallgatását” törte meg. Nem is akárhogy.

Lájf iz lájf… – Wolfgang Murnberger: Der Knochenmann / Csontdaráló

Örökérvényű igazságot énekelt meg a 80-as évek közepén az osztrák Opus együttes, élén Herwig Rüdisserrel: az élet bizony élet. Szemben mindazzal, ami nem az. A filmekkel, például, melyekből gyakran hiányzik a bármi megtörténhet illúziója. Vannak persze kivételek: például mikor egy film önnön műfaja ellen dolgozik, s szétfeszíti a rámért kereteket.

A nő eltűnése – Avagy a filmtörténet a femme fatale szerint

A legenda szerint Georges Méliès szórakoztató szakiparos, illuzionista, nagy fantáziát látott az új mozgóképrögzítő szerkezetben, ezért be is szerzett magának egyet. 1896-ban egy forgalmasabb párizsi utcán fel is állította új készülékét, befűzte a filmtekercset, és elindította a gépet. Bámulta a tömeget, talán már a következő témáján elmélkedett, amikor észrevette, hogy a tekercs lefutott. Műgonddal kivette a tekercset a dobozból, és egy másikat helyezett be, majd folytatta a felvételt ott, ahol abbahagyta. Vagy legalábbis azt hitte. E gesztusával a mozgókép női testre utaltságát és a végzetes nő trópusát egyaránt életre hívta.