Észak, mmmm, be csodás! – Északi filmek a TIFF-en

Az északi filmek szerelmeseinek – köztük e cikk szerzőjének is – igazi Kánaán volt az idei TIFF: fókuszban Finnország, Mika Kaurismäki a 3x3 keretén belül, kiváló rendezők (Lukas Moodysson, Aku Louhimies, Baltasar Kormákur) legfrissebb és régebbi ám nem kevésbé zseniális alkotásai – velük kényeztették a nézőket az így utólag kevésnek tűnő 10 nap alatt.

Autobiografikus vízió egy városról – Guy Maddin: My Winnipeg / Az én Winnipegem

Bár Az én Winnipegem-et idén a TIFF dokfilmes szekciójában mutatták be, a legutóbbi Maddin-delíriumra a dokumentarista jelző illik a legkevésbé, és a filmszerűség (a filmes textúra értelmében) a leginkább. A címbeli Winnipeg az egyetlen biztos valóságreferencia, minden más, ami a főcím után következik, az egyes szám első személyű névmásról és a birtokos viszonyról szól.

Az itáliai filmek indiszkrét bája – Olasz filmek a TIFF-en

A TIFF első Chirilov-interjúinak egyikében elhangzott, hogy számszerűleg idén minden korábbinál több az új szekció, köztük az országok filmjeit bemutató kategóriák. A finn filmek csoportja volt a legrendezettebb, az olasz filmeket bemutató szekció azonban eklektikusra sikerült: kidolgozott, megmunkált és felületesen összehozott alkotás egyaránt volt benne.

Csalódás, főnév – Corneliu Porumboiu: Poliţist, adjectiv / Rendészet, nyelvészet

Corneliu Porumboiu Cannes-t sikerrel megjárt, a TIFF-en hatalmas ovációval fogadott Poliţist, adjectiv című új filmjének – fogalmazzunk körültekintően – minden esélye megvan rá, hogy elvigye az idei Transilvania Trófeát.1 Egy újabb, afféle fesztiváltrófea-elvivős román film született, ami nem meglepő, ismerve a román újhullám elmúlt évekbeli – amúgy megérdemelt – diadalmenetét.

Ma este Hollywood nem alszik – Antoine de Maximy: J'irai dormir à Hollywood / Hollywoodba megyek aludni

A „hagyományos”, intézményesített hollywoodi történetmesélés egy visszafordíthatatlan korróziós fázisba lépett: saját, agyonfizetett forgatókönyvíróik pöffeszkedve sztrájkolnak, miközben vért izzadnak egy eredeti sztoriért. Pedig a „megváltás” otthon van, a családi legendáriumban, a személyes sztorikban, a home videókban, az útifilmecskékben. A Hollywoodba megyek aludni egyszerre tőrdöfés és megváltás a címében emlegetett álomgyárnak.

Kabul esztétizálási kísérlete – Barmak Akram: Kabuli Kid

A halott kislány ünnepe című brazil produkció óta szorongva ülök be a TIFF-mozik sötétjébe s remélem, hogy nem fogom végigásítozni az összes versenyfilmet, hanem lesz néhány, amelyet olyan feszülten figyelek majd, hogy nem veszem észre, a körmöm a tenyerembe váj... Sajnos, a Kabuli Kid-ről érintetlen tenyérrel távoztam: sem a taps, sem a körmeim nem sértették fel.

Ungarisch és transzilván isch – Magyar nap a TIFF-en

Negyedik alkalommal szervezték meg a magyar napokat a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon. Az események a bevált recept szerint zajlottak: válogatás az előző év magyar játékfilmjeiből, neves meghívottak és ijedt moderátorok, három kondérnyi gulyás és koncert a Bánffy-palota kertjében.

Nagy-nagy fehérség – Rune Denstad Langlo: Nord / Észak

Különös élmény, amikor a moziterem vakító világosságában filmet néz az ember, s csupán a vászonról visszaverődő véges-végtelen hómezők tréfálják meg az elkábult nézőt. Gyönyörű, már-már hipnotikus, nem mindennapi látvány, de ha mozdulatlan tájképeket akarok nézegetni, akkor képeskönyvet nézegetek. Mert a vásznon ennyi édeskevés.