Egy csodálatos elme – Portré Stanley Kubrickról

Nem volt még egy ilyen tudományos gondolkodású, világnézetű és munkamódszerű filmrendező a narratív filmek fősodrában, mint Stanley Kubrick (1928–1999). Évtizedeken át úgy élt az Elstree és Borehamwood stúdiókhoz közel eső kastélyában, mint egy elméleti tudós. Pazar intellektusa kormányozta egész életét. Gyakran fogadott tudósokat otthonában. Átlagon felüli intelligenciáját százszor jobban érdekelte az ő elméjük, mint a felszínes filmvilág.

„…és messze túl a szögeken, sebeken” – Törőcsik Mari-portré

Volt egy színészgeneráció, amelynek egy-egy egyénisége és szerepe egybeforrott a korszellemmel. Talán ennek a generációnak az utolsó tagja Törőcsik Mari, aki a TIFF életműdíját vehette át szombat este.  Arcai és vele szerepeinek mélységei hatalmas ívet írnak le a Körhinta (1955) Pataki Marijának ártatlan mosolyától az Így, ahogy vagytok (2010) tiszteletre méltó „keresztanyjáig”.

Emberek és emberek – Szubjektív beszámoló a 11. TIFF díjkiosztó gálájáról

Vannak olyanok, akik alig várják, hogy díjkiosztó gálára mehessenek film helyett – és vannak olyanok, akik alig várják, hogy beülhessenek egy filmre a díjkiosztó gála helyett. Ezzel nincsen semmi baj, mindenki számára van hely a kérgeshátú Földön, de az ilyen fesztiválok, mint a TIFF, elvileg pont azért léteznek, hogy a második fajta embereknek szolgáltassanak örömet.

Elbliccelt krieg – Timo Vuorensola: Iron Sky

Az idei TIFF egyik leghypeoltabb filmje az Iron Sky volt. Arra számítottunk, hogy a Mátyás-szobor álla is le fog esni tőle a főtéri vetítésen, de mégis a szoborcsoport lovának egyik testrésze jutott eszembe.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 8. rész: Alpeis / Alps; Hahithalfut / The Exchange; De jueves a domingo / Thursday Till Sunday; Hwanghae / The Yellow Sea

Egy különös szervezet tagjai elhunyt személyek helyét veszik át hozzátartozóik kérésére, pénzért. Egy férj úgy küzdi le az unalmat, hogy ismeretlenként kezdi szemlélni környezetét. Családi road movie Chiléből válni készülő szülőkkel és két gyerekükkel, valamint egy vérbő dél-koreai bosszúfilm. Alább néhány rövid kritika a TIFF utolsó napján még megnézhető filmekről.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 6. rész: Yoru ga owaru basho / End of The Night; Sangue do Meu Sangue / Blood of My Blood; The Snowtown Murders; Á annan veg / Either Way

Első filmünkben egy katatonikus arcú bérgyilkos útját követhetjük, amint megtalálják, felcseperedik és öl, majd szerelmes lesz – egy prostituáltba, akit gyerekként, tanulóéveiben nem volt képes megölni. A következőben egy nagyvárosi szegénynegyed közepén egyedülálló anya küzd gyerekei jövőjéért. Harmadik filmünk világában már-már bevett dolognak számít a pedofília, a vérfertőzés, a családon belüli és kívüli szodomita erőszak és az ezek ellenhatásaként fellépő kíméletlen önbíráskodás. És végül itt áll egy rövid kritika a TIFF „legvidámabb filmjéről”.

Ki a kicsit nem becsüli… – Morten Tyldum: Hodejegerne / Fejvadászok

Roger Brown roppant kisnövésű egy méltóságteljes, komoly szándékú férfihoz képest. Csupán 1,68 méter. Helyzetén az sem segít, ha tenyérbemászó arcán szája mosolyra kanyarodik, hiszen akkor leginkább Steve Buscemire hasonlít. Felesége egy fejjel magasabb nála, igényeit pedig anyagi javakkal lehet kielégíteni. Rogernek nincs egyszerű dolga, helyre kell hoznia önbecsülését.