Ang Lee pazar kiállítású modern eposza üdítő módon emelkedik ki az álomgyári látványmonstrum-szériából. Nagy érdeme, hogy igazán tág publikumot képes hitelesen megszólítani, és mégsem áll szándékában manipulálni.
Roberto Benigni alakjának és az általa képviselt humornak mintegy márkajelzésévé vált az a töretlen és hiperaktív optimizmus, amely akár sekélyes szlogenként hatva, akár filozófiai alapállásként megnyilvánulva hirdeti, hogy teremtsen bár a sors embertelenül lehetetlen, brutális helyzeteket, az élet szépségét, varázslatosságát semmi nem fedheti el.
A családi breviárium tanúbizonysága szerint Milne hatéves kisfia játékállatairól mintázta 1925-ben induló folytatásos mesenovella-sorozata, a Micimackó figuráit: a nevekre nem sok képzelőerőt pazarolt, csupán csipetnyi szójátékokkal árnyalta a fajmegnevezést (egyetlen kivételt a főhős jelenti, aki Róbert Gida kedvenc állatkerti medvéjéről kapta egyedülálló keresztnevét), annál több gondot fordított a kisállatok karakterének megformálására.
