A királynak nincs barátja – David Michôd: The King / V. Henrik

V. Henrik angol király története nem először ihleti alkotásra a művészeket: először Shakespeare dolgozta fel a történetét, majd az ő drámáját adaptálta filmre 1944-ben Lawrence Olivier, aztán 1989-ben Kenneth Branagh szerzett vele három Oscar-jelölést. David Michôd tavaly, Velencében bemutatott történelmi (melo)drámája nem feltétlenül a shakespeari mű újraálmodása, inkább a história egy új, önálló, Joel Edgertonnal közösen írt értelmezése.

A tavalyi Woody Allen-film – Woody Allen: A Rainy Day in New York / Egy esős nap New Yorkban

Az utóbbi pár évben sokan fenntartásokkal viszonyulunk az idősödő Woody Allen újabb és újabb filmjeihez, reménykedve, hogy ez nem lesz olyan, mint az előző. Ugyanis pár tiszteletre méltó kivétellel (Blue Jasmine, Éjfélkor Párizsban), az utóbbi évek filmjei halvány emlékei a legendás rendező ikonikus műveinek. Sajnos, ez idén sincs másképp.

A drog öl, butít és nyomorba dönt – Felix Van Groeningen: Beautiful Boy / Csodálatos fiú

Ritkaság, hogy ugyanannak a drogfüggőségnek a történetét két nézőpontból is mélyrehatóan megismerhetjük. Azonban hiába íródott két, egyenként többszáz oldalas visszaemlékezés is Nic Sheff metamfetamin-függőségéről – egyik a fiú, másik az apa szemszögéből –, a könyvekből adaptált Csodálatos fiú nem több egy szépen kivitelezett drogprevenciós oktatófilmnél.