A Ha tudnád valahol a kortárs felnövésfilmek (Lady Bird), az intellektuálisabb romkomok (The Big Sick, The Incredible Jessica James), a szexuális identitáskeresést tematizáló filmek (Call Me By Your Name) és a kulturális különbségeket/beilleszkedést pedző mozik (The Big Sick, The Farewell) metszéspontjában található, de pont jó arányérzékkel keveri össze ezt a sokaságot egy könnyed, mégis kellőképpen okos felnövéstörténetté.
A Z-generáció filmjeként üdvözölték Hartung Attila Inkubátor Programban megvalósult első nagyjátékfilmjét, a FOMO-t, az alkotók szerint azonban ennél többről van szó, bűnt ugyanis nem csak a fiatalok követnek el. A budapesti éjszakában játszódó film ötlete régóta foglalkoztatta a rendezőt, a forgatókönyvet végül Kerékgyártó Yvonne-nal (Free Entry) írták másfél év intenzív munkával. Az alkotópárossal többek között arról beszélgettünk, hogy miért dobta vissza egy ízben a forgatókönyvet a Magyar Nemzeti Filmalap, miért jó, ha kötekednek a színészek a forgatáson, és miért volt fontos számukra az elkövető szemszöge.
Baldoni filmje egy zsebkendős tinirománc, ami fontos problémára hívhatná fel a figyelmet, ha elengedné a nyálas popslágereket és csöpögős fordulatokat.
Az Oh, Ramona! az ízléstelen amerikai tinifilm kisiklott román másolata, amelyben a rendező megbocsáthatatlan hibája az, hogy félrereprezentálja célközönségét és olyan helytelen elvárásokat meg ideálokat hirdet, amiknek nem csak lehetetlen, de hiba is lenne megfelelni.
Megszületett az első magyar tinithriller, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :), viszont az idősebbek számára is félelmetesen elgondolkodtató.
Crystal Moselle dokumentarista stílusú játékfilmje új színt visz a mostanában nagy népszerűségnek örvendő női központú mozik eddig igencsak szürke palettájára.
Hogyan lehet a lehető leghagyományosabb tinifilm mérföldkő a filmtörténelemben? Nem kell hozzá más, csak a főszereplő szexualitásának megváltoztatása. A Kszi Love, Simon rengeteget jelenthet a meleg tinédzserek számára, de ez a csupaszív és üdítően vicces film a szélesebb nézőközönséget is kiszolgálja.
Őszintén: kellett nekünk új Pókember három évvel az előző bebukása után? Vagy még egy szuperhős a Bosszúállók már így is túlnépesedett csapatába? Költői kérdések – igazából tökmindegy, mert Peter Parker újra itt van. És bár hanyatt talán senki sem vágja magát a mutatványaitól, a Hazatérés éppen megüti azt a szintet, ahol már indokolt a létezése.
Ha nyár, akkor szerelem. Ha szerelem, akkor tinirománc, sms-flört, tiltott kapcsolat, halálos betegség. Ezt a filmet már láttuk. S ha nem is ezt, a hozzávalóiból már kívülről ismerünk mindent.
