A Sötét folyosók sokkal inkább őrzi a tinédzser olvasóközönséget tíz-húsz évvel ezelőtt rejtélyes történetekkel riogató Libabőr-sorozat örökségét, mint a 2015-ben készült, Libabőr (Goosebumps) című filmverzió.
Jeff Wadlow már első filmjével, a 2005-ös Cry_Wolffal is bizonyította, hogy értő és szórakoztató módon tudja a klasszikus slasher-sémát a kortárs tinifilmes trendekhez igazítani. Legújabb horrorjával, a Felelsz vagy mersszel sem okoz tehát csalódást, bár annál több örömet sem, minthogy a film végén jólesően nyugtázhatjuk, hogy a régi rutin segítségével ezúttal is sikerül felmondania a leckét.
Az a fajta horrorfilm ez, amelynek az előzetesétől jobban rezegni kezd rajtunk a gatya, mint a moziban eltöltött másfél óra alatt, bár vannak kiemelkedő pillanatai. A skizofréniából merített alapötlet a műfaj ínyencségei közé tartozhatna, ha a kifejtés kevésbé lenne klisétől áztatott, és nem maradt volna hézagok tömege megválaszolatlanul a film végére.
A Valami követ a nemzetközi és a hazai kritikusok szerint is minimum az évtized horrorja. Ezek szerint ez az évtized eddig nagyon nem a horror évtizede.
Miközben Joss Whedon „csak” társírója volt a filmnek, az őt körülvevő kultusz erősen rányomta, és a jövőben is rányomja majd a bélyegét a The Cabin in the Woodsra (ami a most következő kritikában is meg fog mutatkozni), és ez igencsak nehéz helyzetbe hozza a többi alkotót. Sokan – főleg a keményvonalas Whedon-rajongók – csak rossz ómenek sorozatát látta a produkcióban, de minden geek-fanyalgás ellenére Drew Goddard első saját rendezése kifejezetten szórakoztatóra sikerült.
Jennifer (Megan Fox) tűsarkúban mozgó, tüzes testében egy véröklendezően dögös és meghökkentően ádáz démon lakozik. Ha azonban a Transformers hősnője továbbra is szexmániáját és vetkőzési hajlamát szeretné kamatoztatni, akkor a pornófilm alkalmasabb lehet, mint a hollywoodi mozivászon további szennyezése. Kevés a helyszín, hiányoznak a mutatós horrorelemek és a keretbe foglalás sem bírja el ezt a könnyű, erőtlen filmet.
