Justin Dec rendezői debütálása olyan, mintha a Végső állomáshoz írtak volna egy appot nagyon rosszul. Bárcsak a vászon jobb alsó sarkában is lenne egy kis számláló, ahol láthatnánk, meddig tart még nézői szenvedésünk.
A Prédák nem több egy hamar feledhető tucatslashernél, ha viszont nem vágyunk ennél többre, korrekt és kielégítő rémüldözést tartogathat.
Egy hagyományos horror, ahol egyetlen szereplő sincs teljes biztonságban és helyenként olyan rémségekkel találkozunk, amelyeket hirtelen nem is tudunk hova helyezni vizuálisan… szerencsére.
A Sötét folyosók sokkal inkább őrzi a tinédzser olvasóközönséget tíz-húsz évvel ezelőtt rejtélyes történetekkel riogató Libabőr-sorozat örökségét, mint a 2015-ben készült, Libabőr (Goosebumps) című filmverzió.
Jeff Wadlow már első filmjével, a 2005-ös Cry_Wolffal is bizonyította, hogy értő és szórakoztató módon tudja a klasszikus slasher-sémát a kortárs tinifilmes trendekhez igazítani. Legújabb horrorjával, a Felelsz vagy mersszel sem okoz tehát csalódást, bár annál több örömet sem, minthogy a film végén jólesően nyugtázhatjuk, hogy a régi rutin segítségével ezúttal is sikerül felmondania a leckét.
Az a fajta horrorfilm ez, amelynek az előzetesétől jobban rezegni kezd rajtunk a gatya, mint a moziban eltöltött másfél óra alatt, bár vannak kiemelkedő pillanatai. A skizofréniából merített alapötlet a műfaj ínyencségei közé tartozhatna, ha a kifejtés kevésbé lenne klisétől áztatott, és nem maradt volna hézagok tömege megválaszolatlanul a film végére.
A Valami követ a nemzetközi és a hazai kritikusok szerint is minimum az évtized horrorja. Ezek szerint ez az évtized eddig nagyon nem a horror évtizede.
Miközben Joss Whedon „csak” társírója volt a filmnek, az őt körülvevő kultusz erősen rányomta, és a jövőben is rányomja majd a bélyegét a The Cabin in the Woodsra (ami a most következő kritikában is meg fog mutatkozni), és ez igencsak nehéz helyzetbe hozza a többi alkotót. Sokan – főleg a keményvonalas Whedon-rajongók – csak rossz ómenek sorozatát látta a produkcióban, de minden geek-fanyalgás ellenére Drew Goddard első saját rendezése kifejezetten szórakoztatóra sikerült.
Jennifer (Megan Fox) tűsarkúban mozgó, tüzes testében egy véröklendezően dögös és meghökkentően ádáz démon lakozik. Ha azonban a Transformers hősnője továbbra is szexmániáját és vetkőzési hajlamát szeretné kamatoztatni, akkor a pornófilm alkalmasabb lehet, mint a hollywoodi mozivászon további szennyezése. Kevés a helyszín, hiányoznak a mutatós horrorelemek és a keretbe foglalás sem bírja el ezt a könnyű, erőtlen filmet.
Ne maradj le a többi hasonló szövegünkről, kövesd Facebook-oldalunkat!
