Film a filmről Stiller módra – Ben Stiller: Tropic Thunder / Trópusi vihar

A nyári meleg elől érdemes behúzódni két órára a hűs moziterembe, főleg ha vígjátékról van szó, és főleg, ha a Tropic Thunder című, Ben Stiller nevével fémjelzett mókázásra vagyunk kíváncsiak. A jól megírt dialógusoknak és forgatókönyvnek köszönhetően ez a film nem veszi komolyan magát. Tehát figyelem: nevetőizmainkat két órán keresztül igen erős ingerek érhetik.

Az első hóesés előtt… – Robert Redford: Lions for Lambs / Gyávák és hősök

Soha sem voltam Amerikában. Nem tudom, mi lehet az amerikaiak fejében, lelkében. Azok alapján, amit az átlag-amerikairól hallok, mégis elhiszem: Robert Redford filmje nem jár messze a valóságtól. Igen, hiszik, hogy a rómaiak 21. századi utódai és hiszik, hogy a „barbár” ellenséget azért kell legyőzni, hogy területeiken erődöket építsenek, majd iskolákat és kórházakat. Csak éppen azt nem tudják pontosan megnevezni, ki az amerikai nép ellensége.

A titkos ügynök esete a nyúl lábával – J.J. Abrams: Mission: Impossible III

A hatéves várakozás alatt többször gondoltam magamban arra, hogy a széria harmadik részének az összehozása valóságos lehetetlen küldetés lesz az alkotóknak. Azon is filozofálgattam, hogy vajon – a dollárszázmilliókon kívül – mi hívta életre a Mission: Impossible folytatás(oka)t, hisz jól tudjuk, hogy esetében nem beszélhetünk a James Bond-mitológia másfajta leképezéséről, már csak azért sem, mert ennek nincsenek fél évszázados történeti (!) hagyományai.

Ígéretes jövő, elpuskázott jelen – Steven Spielberg: Minority Report / Különvélemény

Spielberg új moziját nézve akarva-akaratlanul is feltör az emberből valami sóhajféleség: mennyire is hiányzik az új évezred kínálatából a felkavaró, a megdöbbentő, egyszóval, a jó science fiction. A legújabbkori nekibuzdulások tömegéből a Gattaca emelkedik ki a maga elegánsan lehangoló, steril és rendezett világával, melyben az emberiség ismét kockázatmentes végzetébe rohan. És persze a baki-rekorder, a forradalmi Mátrix, amely olyan erős vizuális és koreográfiai igényekkel lépett fel, hogy egy ideig lelketlen utánzásra késztette a követőit. Más kérdés, hogy a lehengerlő képi világhoz egyenértékű tartalom is párosult-e, vagy az egész dolgozat csupán egy szerény ötlet, esetleg vázlat felhizlalt változata.

Más világok – Cameron Crowe: Vanilla Sky / Vanília égbolt

A Vanília égbolt híres-hírhedt film volt már azelőtt, hogy bárki is egy kockát látott volna belőle, igaz nem annyira művészi értékének, mint inkább annak köszönhetően, hogy a pletykalapok címoldalát hosszú időre kibérelő Tom Cruise – Penelope Cruz házasságtörő párocska szárba szökkenő szerelmének mozgóképi bizonyítékaként tartották számon.

Pszeudo – Stanley Kubrick: Eyes Wide Shut / Tágra zárt szemek

Stanley Kubrick nem olyan filmrendező volt, akit iskolákba, irányzatokba lehetne besorolni. Kubrick a populáris műfajokban mozogva, jelentős közönségsikerekkel a háta mögött is megőrizte szellemi és művészi függetlenségét, azaz nem ő ment a divat után, hanem inkább ő teremtette. Szerző volt a szónak a francia új hullám teoretikusai által használt értelmében, szerző, akit nem az aktuális tendenciák, hanem saját személyes kézjegye felől azonosíthatunk.