Tom Hardy még mindig jól szórakozik. Nagyjából ez a Venom második részének legnagyobb erénye, de persze némileg igazságtalanok vagyunk. Az sem hátrány, hogy a film nem veszi magát komolyan.
A Venom semmilyen elvárásunkat nem elégíti ki: azt kell mérlegelnünk, hogy megéri-e Hardy bicepszéért és néhány poén miatt felülni erre a csalódásvonatra.
Míg Tarantino új filmje egy kamaradarab, a „mexikói Tarantinónak” elkeresztelt Iñárritu az ellenkező irányba tart. Aki nem moziban nézi A visszatérőt, az nem látta.
Brian Helgeland annyira szereti a londoni Kray testvérek történetét, hogy azt nem is tudja tisztességesen elmesélni.
Már az előzetes alapján sejteni lehetett, hogy az eredeti Mad Maxet is jegyző George Miller harminc évnyi maxtelenség után nagyon szórakoztató és látványos esztelenséggel kelti életre mai technikával és filmes nyelvvel a sivatagi pusztaságban száguldozó egykori rendőr karakterét. De hogy ekkorát üssön ez a film, arra nem lehet eléggé felkészülni.
A Piszkos pénz a kéretlen gyászbeszédek hálátlan helyzetéből indul, hiszen Michaël Roskam művére mindenki a néhai James Gandolfini utolsó filmjeként emlékszik majd vissza – annak ellenére, hogy a belga rendező mesteri bűnfilmje nem csupán az öreg maffiózó kitűnő alakítása miatt válik emlékezetessé.
