A filmalkotásokkal kapcsolatos szerzői jogok szabályozása Magyarországon. 2. rész

Gyakorlati kérdések megválaszolásával folytatjuk tegnapi cikkünket. Kiderül többek közt, hogyan lehet egy filmalkotást nyilvántartásba vetetni, mit jelent a magyar részvételi arányok szerinti besorolás, hogyan kaphat egy mozi „art” minősítést,és milyen szabályok vonatkoznak a filmforgatásokra, hogyan lehet például beszerezni a kellékfegyvereket, mi a helyzet a védett természeti területen zajló forgatásokkal vagy milyen zenéket és milyen feltételekkel lehet filmekben felhasználni.

A filmalkotásokkal kapcsolatos szerzői jogok szabályozása Magyarországon. 1. rész

Írásom célja, hogy a jelenleg hatályos magyar szerzői jogi szabályokat közérthetően, mégis tudományos igénnyel ismertesse, különös figyelmet fordítva a gyakorlati kérdésekre. Elsőként a szerzői jog célját, védelmének részleteit, a filmalkotás, a film előállítójának és szerzőjének fogalmát határozom meg, majd a filmalkotásokért járó díjazás szabályait ismertetem. Kitérek a jövőben elkészülő művekkel kapcsolatos rendelkezésekre, valamint olyan gyakorlati problémákra is, hogy mennyi ideig köteles a szerző várakozni a mű elfogadásától számítva annak megfilmesítése elkezdéséig, ki lehet ma Magyarországon filmrendező, vagy kiket kell a stáblistán feltüntetni? Végül a mozi-, és tévéfilmek korhatár-besorolását ismertetem, ami szintén gyakran merül fel a nézőkben kérdésként.

Filmalkotások a szerzői jogok tükrében

A filmalkotásokkal kapcsolatos jogi kérdések közül az egyik legfontosabb az, hogy a rendelkezések értelmében melyek azok a személyek, akik szerzői jogokkal rendelkeznek, kik minősülnek a filmalkotások feletti szerzői jogok alanyainak? A következő szövegben elsősorban ezeket a kérdéseket vizsgálom, a hatályos romániai jogi normák, illetve – esetenként – a szerzői jogokra vonatkozó nemzetközi jogi háttérre alapozva.

Elpuskázott filmkockák – James DeMonaco: The Purge / A bűn éjszakája

Bizonyára mindannyian láttunk már kárba veszett pazar filmötletet, amely a mellévezényelt szakállas toposzok rosszhírű társaságában csúfos véget ért. A The Purge alkotói olyannyira mostohán kezelik az alapgondolatot, hogy – bár nem vagyok híve, most mégis – egy gyors remake-ben bízom, a jobb sorsra érdemes műfajfilmes kiindulópont becsületét megvédendő.

Túl jón és rosszon – Clint Eastwood: Unforgiven / Nincs bocsánat, 1992

A 80-as években sűrű éjszaka borította a vadnyugati prérit, hogy aztán a következő dekád virradója magával hozza az újjászületés reményét. Míg Kevin Costner a klasszikus western tekintélyét kísérelte meg helyreállítani (Farkasokkal táncoló), addig a rutinosabb és merészebb Clint Eastwood az eddigieknél is kíméletlenebbül bontotta le annak toposzait. A maga idejében mindkét alkotást valóságos díjesővel jutalmazta az  amerikai filmakadémia, ám ez a tény az egyetlen, ami összeköti őket. Az előbbi „csak” egy jól időzített, a műfaj iránt érzett nosztalgiából hasznot húzó kalandfilm. Az utóbbiban viszont a kamera csókolózik azzal a rettenettel, amit valóságnak hívunk. És ez nem kis szó, ha már westernről beszélünk.

„I am Shiva, the god of death.” – Tony Gilroy: Michael Clayton

Komor hangulat, komoly emberek, feszes helyzetek két órán át. Nyugodt, higgadt tempó, mégis magával ragadó izgalom, mesteri számítás, mely feszült kíváncsiságot szül. Film a harcról, a hitről, az újjászületésről. Harc a létért, az igazságért, a jövőért. Hit az emberekben, az újrakezdésben, a jóban. Újjászületés.