Mozimágia mint pszichoterápia – Jodorowsky, a rendező 1.

Alejandro Jodorowsky minden eddiginél hosszabb, 23 éves hiátus után jelentkezik mozival. Rögtön kettővel: a Jodorowsky’s Dune dokumentumfilm legambiciózusabb megvalósítatlan projektjéről, saját könyvén alapuló rendezése, A valóság tánca pedig életmű-összegző személyes-szerzői mozi és önéletrajzi film a rendkívüli karriert maga mögött tudó 85 éves művésztől.
 

A holtág sodrásában – Apichatpong Weerasethakul: Hotel Mekong / Mekong Hotel

Vannak filmek, melyeknek a rövidség a fő erényük – az alig egy órás Mekong Hotel minden kétséget kizáróan ezek közé tartozik. Az Arany Pálmát nemrégiben bezsebelő Apichatpong Weerasethakul legújabb alkotása nem több, mint egy hevenyészett mozgóképes vázlat, melyre fel vannak ugyan firkantva a thai mester jól bejáratott motívumai, de csaknem teljes mértékben nélkülözi a korábbi filmek szuggesztív erejét.

Meditatív krimi – Jim Jarmusch: The Limits of Control / Az irányítás határai

„Néha szeretek olyan filmeket nézni, ahol az emberek csak ülnek és nem mondanak semmit” – mondja Jarmusch új filmjének egyik szereplője. Cinkos kikacsintás ez a nézőre, aki jól tudhatja, Jim szintén kedveli az ilyen filmeket. Nem meglepő hát, hogy Az irányítás határai is ebben a szellemben készült, és tudatosan épít az összes jól bevált jarmuschi stíluselemre.

Láss csodát! – Film és transzcendencia

A film számára a valóságon túli tapasztalatok közvetítése nehézséget jelent nem csupán a gyakran emlegetett képi reprodukció tökéletessége, hanem a fiImi elbeszélésmód értelmezésének realisztikus konvenciója miatt is. Vagy éppen korlátlan lehetőséget.