Ezt láttuk a 14. TIFF-en 7. – Kkeut-kka-ji-gan-da / A Hard Day; Trash; Les nuits d'été / Summer Nights; București NonStop

Egy elgázolt férfi autóban elrejtve, három nagyon szegény, csatornalakó gyerek története, egy tisztes polgár, becsületes családapa, aki rejtett életet él női ruhába bújva, és egy román külvárosi trafik, egymástól nagyon különböző figurák útjának a kereszteződésében. Íme egy kis olvasnivaló ma reggelre, megnéznivaló későbbre!

A szivárvány minden színében – Serile Filmului Gay Nemzetközi Melegfilmfesztivál – Kolozsvár, 2012. november 12–18.

Egy szerelmespár szokásos kétségbeesett beszélgetését folytatja: családjukkal próbálják újra és újra elfogadtatni kapcsolatukat, de azok nem engednek elítélő nézeteikből – a filmjelenet akár a kolozsvári melegfilmfesztivál mottója is lehetne, hiszen olyan emberek történetét meséli el, akik saját identitásukkal nem, de környezetük ráirányuló reakciójával nap mint nap kénytelenek megküzdeni. A hazánkban még mindig tabutémának tekintett nemi másság tolerálását Románia egyetlen gay filmfesztiválja már 9. alkalommal promoválja – konzervatív régiónkban nem meglepően limitált sikerrel.

Fiút gyúr magából – Céline Sciamma: Tomboy

Céline Sciamma ismét olyan kamaszokról mesél, akik kezdenek belekóstolni a nemi identitás kialakulásának zűrzavaros időszakába. Második nagyjátékfilmje már dicséretre méltó, érett munka: a kényelmetlen témát józan hidegvérrel ecsetelgeti.

Apa : Anya – Duncan Tucker: Transamerica

A biológia által létrehozott nemi kategóriák olyan keretei az életünknek, amelyek sokszor rengeteg problémát okozhatnak, bár azt hiszem nem a fehér-heteroszexuális-férfi beszélő pozíciójából a legfontosabb ezt artikulálni, mivel a társadalom számára ez a legelfogadottabb: az uralkodó nézőpont és beszédmód. A test az utóbbi évtizedekben az emberek figyelmének középpontjába került, hiszen azáltal, hogy minden átalakíthatóvá vált, eltűnni látszanak a határok férfi és nő, illetve az azonos neműek között is.

Ágnes öcsénk – Oskar Roehler: Agnes und seine Brüder / Ágnes öcsénk

Oskar Roehler filmjét az új német B-filmek tömegéből kimagasló művészi teljesítményként, A lé meg a Lola és a Sophie Scholl rokonaként emlegetik a kritikák. Beszélnek maró német öngúnyról, társadalomkritikáról, a felső középosztály kiútkereséséről. Hogy mi az öngúny, a társadalomkritika vagy a kiútkeresés célja ebben a filmben, arról már konfúzabbak a vélemények, s az állításom ebben a kritikában az lesz, hogy a film jellegzetessége éppen ez a konfúzió.

A ruha teszi a testet, avagy az átöltözés esztétikája – Pedro Almodóvar: La Mala educación / Rossz nevelés

Megszoktuk már, hogy Almodóvar filmjei a túlzásaikkal tüntetnek. Az is ismert, hogy ez az extravagancia a filmi kifejezés minden rétegében – a képi kromatikától a szereplők játékán át az elbeszéléstechnikáig – sajátos szerzői stílussá koncentrálódik, oly módon, hogy mindegyik réteg felismeri a másikban önmagát: a rikító színek a transzvesztiták erősen stilizált testbeszédében, a bravúros/fordulatos, gyakran melodramatikus meseszövés a giccs határát súroló, mindig diegetikus zenei betétekben.