Az állatorvosi ló Középföldén – Tolkien-filmek Hollywoodban

Amikor Peter Jackson bemutatta első Gyűrűk Ura-filmjét, nemcsak egy csapásra tette hisztérikus rajongóvá nézők millióit és emelte az eladási listák és a népszerűség új szintjére a regényt, hanem a high fantasy műfajába is új életet lehelt. A duplatrilógia produkciós sztorijának leglátványosabb vetülete mégis az, ahogy Hollywood bedarálta Tolkien világát. Középfölde brandesülése, a filmek blockbusterré fúvódása a filmipar állatorvosi lovaként vonultatja fel az álomgyári filmkészítés elmúlt másfél évtizedének legjellegzetesebb tüneteit.

Magnum opus – Ulrich Seidl: Paradicsom-trilógia (Liebe, Glaube, Hoffnung)

Egy osztrák család női tagjai külön-külön töltik vakációjukat: Teresa a vakítóan fehér kenyai partokon keresi a feketék egzotikus romantikáját; nővére, Anna Maria végre élete legnagyobb szerelmének, Jézusnak szentelheti minden szabad percét; lánya, Melanie pedig egy túlsúlyos tizenévesektől hemzsegő diétázó-táborban próbál megszabadulni fölösleges kilóitól és lehetőleg ártatlanságától is. Három nő, három történet, három nagyjátékfilm: fikció vagy dokumentált valóság? 

Majdnem a csúcson – Christopher Nolan: The Dark Knight Rises / A sötét lovag: Felemelkedés

Végtére is nincs abban semmi meglepő, hogy A sötét lovag: Felemelkedés megosztja a publikumot, hiszen a többség számára a trilógia középső darabja korábban már túl magasra helyezte a mércét, s ahhoz viszonyítva az utolsó felvonás fenemód ortodoxnak tűnik. Nolan ugyanis váratlan mértéktartásról tesz tanúbizonyságot: az előző opusz nyomasztó konzekvenciáit egy alapvetően fejlődéselvű, nem egyszer nagyon is álomgyári fogásokkal operáló történetben oldja fel.