Bársonyba öltözött okkersárga klasszikus – Autumn de Wilde: Emma.

Egy egyszerűbb korszak elsuttogott, elbaltázott szerelmi vallomásai és egy csacska hősnő színesre festett világa; rengeteg virág és egy kosárba csomagolt lúd, mint bocsánatkérés – felszínen erre lehet számítani a Jane Austen Emma című regényének legújabb reinkarnációjától, de ahogyan az angol szerelemnél lenni szokás, ez a film is rejt apró meglepetéseket.

Ma nem kell mosogatni – Robert Luketic: The Ugly Truth / A csúf igazság

Az a csúf igazság, hogy ez a film olyan, mint egy egyszer használatos műanyagpohár: meglehet, élvezzük, ami benne van, de utána eldobjuk, és amikor már sok ilyen tarkítja a mozi környékét, az környezetszennyezés a javából. A furcsa igazság viszont az, hogy a sok kristálypohár után az ember alkalmanként megkíván egy jó kis műanyagpoharas löttyöt, amelynek az íze kényelmesen ismerős.

Farrelly Light – Peter Farrelly, Bobby Farrelly: Shallow Hal / A nagyon nagy ő

A vígjátékok legújabb tendenciájáért, a vásznat az utóbbi években ellepő zaftos, alpári, farce-szerű vonulat elszabadulásáért leginkább a Farrelly-testvérek Dumb és Dumber c. förmedvény komédiája tehető felelőssé. Ők ketten bocsátották útjára a multiplexeket azóta uraló, az anyagcsere folyamatokat kötelező elemmé tevő, a takonyevő tinédzsereket, a szexuálisan túlfűtött nagyapókat, vagy a vizeletüket elfogyasztó idiótákat felvonultató posztmodernkori vígjátékot.