Félidőnél tart a TIFF, felpörögnek tehát a mini-filmajánlók is: íme öt film, amit még meg lehet nézni a fesztivál alatt. Van, amit érdemes is.
„A film szereplői jelbeszéddel kommunikálnak. Nincs felirat, nincs szinkron. Mert a szerelemhez és gyűlölethez nem kell fordítás” – jelenik meg a film elején az a három mondat, melyen kívül egyetlen leírt betűt, kimondott szót nem hallunk majd az elkövetkezendő két órában. Miroslav Slaboshpitsky debütfilmje, nem mellesleg a Cannes-i Kritikusok Hetének fő díjazottja, egy kegyetlenül nyers, a szavak híján is szókimondó tinidráma, mely a jellegzetesen kelet-európai nyomort kíméletlen realizmussal mutatja meg.
Ősszel egy hétre rendszerint dokumentumfilmbe öltözik az egykori szász város központja: az egyik legrégebbi erdélyi filmfesztivál, az ASTRA mozgatja meg a nézőket, az idén öt helyszínen lehetett dokfilmet fogyasztatni október második hetében.
A holokauszt hálás filmtéma: ezerarcú, sokoldalú, és megrázó, elemi erejű drámát hordoz önmagában is, hát még ha tehetséges forgatókönyvíró és rendező kezébe kerül. Lehet vele Oscart nyerni – Spielberg hetet nyert a Schindler listájával, Benigni hármat Az élet széppel –, de jelölést mindenképpen – Agnieszka Holland is bekerült az ötös versenybe A város alatt-tal.
