Amerikai anzix – Ethan és Joel Coen: The Ballad of Buster Scruggs

Joel és Ethan Coen húsz-huszonöt év gyűjtögetés után döntött úgy, hogy a meg nem valósított történeteiket filmmé gyúrják össze. A Buster Scruggs balladája nem csak a tesók első digitális technológiával készült munkája, de egyben első közös projektjük is a Netflix-szel. Ugyan a rendezőpáros ragaszkodott a „hagyományos” premierhez, a novemberben bemutatott szkeccsfilm azonban alapvetően csak online érhető el.

Nem a vesztébe rohan – Seth MacFarlane: A Million Ways to Die in the West / Hogyan rohanj a veszTEDbe

Seth MacFarlane csillaga láthatólag egyre ível felfelé: nem elég, hogy az általa kitalált (s nagyrészt általa leszinkronizált) Family Guy rajzfilmsorozat töretlen sikerrel fut a tévében (és két spinoff-sorozatot is szült: American Dad és a Cleveland Show), majd óriási meglepetés-sikerrel indította filmrendezői karrierjét a Ted című komédiával, amelyben egy életre kelt, mocskosszájú (meglepetés: MacFarlane által szinkronizált) plüssmackó szívott, ivott és dugott végig másfél órát, de már az Oscar-díj ceremóniát is levezette tavaly. A cévéjéhez pedig felvésheti a második általa rendezett filmet is, amelyben ezúttal a forgatókönyvírói és főszereplői feladatokat is ellátta.

Jack Sparrow a Vadnyugaton – Gore Verbinski: The Lone Ranger / A magányos lovas

Bár egyes vélemények szerint Johnny Depp jóformán semmi egyébhez nem ért, mint hülye arcot vágni minden filmjében, töredelmesen bevallom, nekem a gyengéim közé tartozik: gyakorlatilag bármit hajlandó vagyok megnézni, amiben szerepel. A magányos lovasban azonban tényleg nem lehetett túl nehéz dolga – nemcsak a saját karaktere, hanem a film szinte minden lényeges eleme „újrahasznosított”.

Bad Trip – Az acid western 1.

A western olyan nagy és tág műfaj, hogy története során minden más műfajnál több leágazást, mellékutat hozott létre és tűrt el. Még olyan ösvényeket is elbírt, amelyek végül nem tudtak teljes mértékben beilleszkedni a műfaj törzsébe. Ilyen vadhajtás az acid western is, amely bár egy adott kulturális-társadalmi helyzetben léphetett csak színre, és valójában nem is értelmezhető egységes stílusként, elemeiben a mai napig fel-felbukkan.

A vadnyugat öregkora – Joel és Ethan Coen: True Grit / A félszemű

A Coen fivérek rendszerint egyszerre törnek hagyományt és építenek kánont. Ezt új filmjük, A félszemű is bizonyítja: a darab eleinte klasszicista westernként tálalja magát, a felszínen elhivatott törvényszolgák és becstelen haramiák konfliktusáról, korán érő gyermeklányról és hősiességről szól; mélyszerkezetileg viszont fanyar műfajkevercs, amelyet a banálisan elrajzolt karakterek, az átironizált hangulat és a gyomorháborgatóan keserű narráció ellentéte működtet igazán.

A becses briganti – Sam Peckinpah-portré 2.

Sam Peckinpah 1969 utáni pályája leginkább a hullámvölgy szóval jellemezhető. Zajos sikereket nagy bukások követtek, a rendező többször margóra került, mégis vissza tudott kapaszkodni, közben egyre inkább úrrá lett rajta az őrület. Bár a kritika több filmjét is porba döngölte, szépen lassan mégis kiépült a rendező körül az a mítosz, ami azóta csak erősödött. Az utóbbira bizonyíték, hogy 2011-ben a Szalmakutyák remake-jét fogadhatjuk a mozikban.