Eleged van a politikából, mert úgyis csak hazudnak meg csalnak a „nép képviselői”? Ez a sorozat bebizonyítja, hogy igazad van. Ráadásként pedig azzal kárpótol, hogy betekintést enged a kulisszák mögé, ahol a szaftos cselszövések zajlanak.
Egy dokumentumfilm, melynek zsurnalisztikai értéke sokkal nagyobb, mint a filmes. Sem vizuálisan, sem dramaturgiailag nem túl érdekes, ám ezek ellenére kötelező lenne mindenkinek megnézni, aki használt valaha valamilyen úgynevezett szociális médiát. És hát ki nem használt?
Számtalan, a hatalomhoz eszelősen ragaszkodó őrült tanyázott már a történelemben, filmen, olvasmányainkban ahhoz, hogy a kanapéról régi ismerősként üdvözöljük Thomas Kane-t, a Boss című sorozat kulcsfiguráját. Azonban ha úgy hittük, ránézésre azonosítani tudjuk már az ilyen alakok indíttatásait, cselekvési irányát, apró és nagyszabású játékterveit, Chicago dramatizált polgármestere lépten-nyomon kibabrál a bennünk bölcsen bizakodó mozgóképi látnokkal.
George Clooney eddig rövidnek mondható rendezői pályája alatt máris megtalálta a számára legkedvesebb témát, és a mérsékelt sikerű Bőrfejek után újból visszakanyarodott a politikához. Ezúttal azonban nem a McCarthy-éra nyomasztó légkörét, vagy a műfajban kimeríthetetlen Watergate-ügyet, hanem a jelen idők politikai csatáit tette terítékre. Ráadásul a nyíltan demokrata Clooney-ban volt annyi kurázsi, hogy a saját táboráról rántson le néhány leplet.
A film abszurd, terméketlen találkozások sorozataként is értelmezhető, aminek találó képi példája az egyik falu központjában felállított turulmadár-emlékmű és a többször bevágott, a főúton békésen ballagó tehén „párosa”. Domokos János szórakoztató, könnyen emészthető filmet és egyúttal szomorú kordokumentumot mutat a nézőnek.
Az amerikai választásoknak megágyazó demokrata „propagandafilm” hozzánk csak Barack Obama győzelmi mámora után ért el, egy kis történelemóra azonban sosem árt. A cselekmény szédületes tempóban száguld előre, nagyjából annyi mondatot hallunk egymásra torlódni, mint egy átlagos Szívek szállodája-epizódban, csak itt minden „élesben” megy.
