Ha így halad, ezt még folytatják is – Philip Pullman, Jack Thorne: His Dark Materials / Az Úr sötét anyagai

Egy meghatározó regénysorozat már nagyon várt tévés adaptációja: egy történet, ahol olyan kis semmiségekkel foglalkoznak, mint pl. a vallás autoritása, az eredendő bűn, párhuzamos világok, valamint a lélek és a felnőtté válás. Persze vannak benne beszélő, páncélos jegesmedvék, mi sem természetesebb ennél.

A kétéltűség megtapasztalása – Zurbó Dorottya: Könnyű leckék

A film megtekintése után azon gondolkoztam, hogy tudja-e az európai mozinéző más szemszögből nézni Zurbó Dorottya filmjét, mint a sajátjából? Mennyire tud ez a néző azonosulni a film főszereplőjével, a szomáliai menekült Kafiával? Hiszen már maga a név is mintha a kávébarna bőrszínre utalna az európai fül számára – holott ennek a hangzásbeli egybeesésnek nemigen lehettek tudatában az eredeti szomáliai névválasztáskor.

Önmaga keresztje – Kirill Szerebrennyikov: (M)ucsenyik / Mártírok

A színdarabnak indult, majd mozgóképes formát is öltött Mártírok olyan aktuális problémákat feszeget, mint a vallási fundamentalizmus és az abból könnyen kialakuló Messiás-szindróma. A kamaszkorral járó természetes lelki-fizikai változásokkal, valamint az őt körülvevő világgal szemben tehetetlen Veniamin teljes mellszélességgel fordul a szemellenzős hit felé, hogy idővel maga is istent játsszon.

Carrie Light – Kimberly Peirce: Carrie

Bár én már úgy fogok megöregedni, hogy – kivételes eseteket leszámítva – nem barátkozom meg a remake „műfajával” mint olyannal, a 2013-as Carrie-t, jóindulatú megközelítésben, lehetséges a hollywoodi újrahasznosítás divathullámán kívül is értelmezni, Stephen King kultikus regényének újabb adaptációjaként. De csak elméletileg.