Az otthon mindenhol – Chloé Zhao: Nomadland / A nomádok földje
Chloé Zhao nem hibázik, A nomádok földje is mestermű.
Címke: válság
A végtelenben átélni a végességet – Max Barbakow: Palm Springs
Lehet tehát akárhogy csűrni-csavarni a Palm Springs időhurkáról gondoltakat, Max Barbakow rendezői debütálásának igazi ereje közel sem a cselekmény „hurkoltságában” rejlik.
Amikor Jolie Antonioni akart lenni – Angelina Jolie Pitt: By The Sea / A tengernél
A tengernél „művészfilm” – ahogy azt Amerikában elképzelik.
Kellemetlen képeskönyv – Susanne Bier: Serena
A cím puritán módon egy női keresztnév, a rendező a 2010-ben legjobb külföldi film Oscarját elnyerő Egy jobb világ dán rendezőnője (Susanne Bier), a főszereplők pedig jelenleg Hollywood legfelkapottabb sztárjai közé tartoznak (Jennifer Lawrence és Bradley Cooper), akik ráadásul már egyszer bizonyítottak szerelemespárként a filmvásznon az egészen jól sikerült A napos oldalban (amiért ráadásul Copper egy legjobb férfi főszereplő jelölést, Lawrence pedig egyenesen az Oscart vihette haza). Minden együtt volna tehát egy szívtépő dráma, lebilincselő, különleges helyszínű thriller vagy egy kemény, női emancipáció-történet vászonra viteléhez.
Ugye, hogy jobb volt a Csau-rendszerben! – Stere Gulea: Sunt o babă comunistă / Egy komcsi nyanya vagyok
Bevallom őszintén, kevés Stere Gulea-filmet láttam életemben. A Várkastély a Kárpátokban (Castelul din Carpați, 1981) című Jules Verne-adaptációra homályosan emlékszem, meg a Moromeții (1988) című Marin Preda-adaptációból is dereng valami.
Wall Street, baj van – J. C. Chandor: Margin Call / Krízispont
A 2008–2009-es gazdasági világválság nem hagyta hidegen a filmeseket, készültek presztízses dokumentumfilmek (pl. Kapitalizmus: Szeretem!, Bennfentesek) és játékfilmek (Egek ura, Tőzsdecápák: A pénz nem alszik). J.C. Chandor írói-rendezői debütálása, az illusztris színészgárdával megerősített Krízispont talán az eddigi legjobb dolgozat a témában.
Eltűnik vagy átalakul? – A 42. Magyar Filmszemle megnyitója
Az idei szemle megnyitója kicsit szerényebbre, halkabbra sikeredett, s ez főleg az új, Andy Vajna-féle átszervezés fényében érdekes. A nyitófilm is erre rímelt, igencsak hatásosan.
Az utolsó Cézár – A Columbia stúdió története II.
Míg a trösztellenes per a legtöbb stúdió számára hanyatlással járt, a Columbiának a további felzárkózásra jelentett esélyt. Bár a Paramount-határozat és a televízió terjeszkedése komoly hatással volt a filmiparra, Harry Cohn így is évente több mint 40 filmet gyártott le, amivel igen elhúzott a többi stúdiótól. Az elért eredményekben nagy szerepet játszottak az évtized elején a stúdióhoz csábított producerek is, mint Stanley Kramer és Sam Spiegel.
Új alapokon – A United Artists története II.
A húszas évek stabilitásával járó első United Artists-virágkor nem tartott sokáig, hiszen a 30-as évekbe átlépve újabb felhők gyülekeztek a láthatáron. Egyfelől beütött a gazdasági világválság, mely a teljes filmipart visszavetette; ami azonban ennél is nagyobb érvágásnak bizonyult a vállalat számára, az a hangosfilm térhódítása volt.
Nyakon szorít, de nem fojt meg – Tarik Saleh: Metropia
Tarik Saleh egész estés animációja nemrég jól teljesített egyes fesztiválokon (Tribeca, Sitges, Velence, sőt, Titanic), hiszen egyike azon kevés 60 percnél hosszabb munkáknak, amelyek emberi kézzel, a lehető legkevesebb számítógépes beavatkozással készültek. A neves animációk világában mégis képtelen felülmúlni az agyondicsért Miyazaki-, Linklater-, Folman-munkákat – erre keressük a miérteket és a hogyanokat.
