Remake-ről jót vagy semmit – ha ezt megszívlelném, egy üres lap is elég lenne Az utazó jellemzéséhez. Hiszen minek elkedvetleníteni a jóhiszemű nagyérdeműt, ha már úgyis hagyta magát elkábítani a fényes csillagok, a bámulatos cselszövések és mesés helyszínek által? Ha viszont még nem, akkor íme az elrettentő valóság.
Most, hogy már pár lépést előre haladtunk a 2009-es év végi díjszezonban, ideje áttekinteni, hogy is alakult ez az év, mely filmeket ölelte keblére a szakma, a kritikusok, vagy éppen mindenki. Azt szokták mondani, hogy az Oscar-gálát követő napon már újból folyik a verseny – a következőért.
George Clooney is imádja a fesztivált. Az elmúlt években nem volt Mostra nélküle, és persze hol máshol kérnék meg ennyiszer a kezét (még ha az idén be is volt kötve egy kisebb baleset miatt), mint az itteni sajtókonferenciákon... Herzog, Stallone, Matt Damon és még sokan mások az idei velencei mustrán.
A legtöbb munka ezután már a vágóké lesz: a mai nappal befejeződtek a forgatások a VII. Filmtett-Duna Műhely Alkotótáborban. A zuhogó eső ellenére mindenki lankadatlan kedvvel várja a csütörtök estét és a minden eddiginél több, közel 20 filmet.
Beindult mind a kilenc filmalkotó műhely munkája. Az egyes műhelyek még csak magukban dolgoznak, de a rendezőjelöltek már szemrevételezték a csoportokat és tervezgetik stábjaikat. Az animációsok elkészítették első mozgó képsoraikat és rövid hangfelvételeiket. A tegnapi napot kétórás velencei-tavi hajókázás koronázta.
Tegnap megkezdődött a 7. Filmtett-Duna Műhely alkotótábor. Idén először a magyarországi Velencére költözött a mintegy 80 fős csapat, amelynek tagjai máris belevágtak az első kisjáték-, valamint animációs filmek előkészítésébe. A tábor idén 9 műhellyel működik. A következő 10 napban várhatóan közel 20 film fog elkészülni.
Nagy kihívással néztek szembe a Casino Royale készítői, amikor nekifogtak a James Bond-szériát „továbbéltető” filmnek. Egy sorozat, amelynek húsz darabja készült el, aligha tud radikálisan újat mondani a huszonegyedik epizódban – legalábbis ha folytatni kívánja jól bejáratott hagyományait. Amennyiben viszont újításra vetemedik, a törzsközönség szimpátiáját kockáztatja. Ha ráadásul egy olyan történethez nyúl, amelynek már készült egy filmtörténetileg jegyzett feldolgozása, a kockázat – az óhatatlan összehasonlítás miatt – még nagyobb.
Néha már nem is tudni, sírjon vagy inkább nevessen az ember Hollywood bevált receptek iránti vonzódásán. Még akkor is nehezen eldönthető mindez, ha tudjuk, ez a vonzódás többnyire anyagi természetű, így nagyon is racionális, miközben némi gyerekesség is vegyül bele. Az a gyermeteg hit, hogy egy viccet többször is el lehet sütni, mert mindig lesznek olyanok, akik vagy nem ismerték a viccet, vagy elsőre nem hallgatták elég figyelmesen, netán teljesen feledékenyek, s ezt még élvezik is.
