Indulni kell, megint – Oláh Kata: Digitális nomádom

Oláh Kata a Digitális nomádom című dokumentumfilmjében ügyesen egyensúlyozik személyes történetének elmesélése és egy társadalmi jelenség értelmezése között. A film ráadásul igen aktuális témát feszeget, s mindezt sok nézőpontot felvillantva teszi.

Anyámnak is csak ilyenkor jutok eszébe – Kőrösi Máté: Dívák

„Mindenkiről lehet filmet csinálni, a dívákról kellett”– mondta Kőrösi Máté dokumentumfilm-rendező a 18. Verzió nyitóestjén, a filmet követő közönségtalálkozón. Ha ezt a vetítés előtt, a film szinposzisának olvasása után halljuk, nem biztos, hogy arra gondolunk, hogy nincs égetőbb téma három huszonéves lány bukdácsolásainál. De nem is kellett volna várni a stáblistáig, már az első fél óra után rájöhettünk, hogy a rendező minden szava igaz.

Akiket verve szeretnek a legjobban – Schwechtje Mihály: Védelem alatt

A szexkereskedelem Magyarországon olyan, mint a sorozatgyilkosság a Szovjetunióban: hivatalosan nem létezik. Ugyan a statisztikákban nincsenek magyar áldozatok, a menedékhelyeken igen. Róluk és segítőikről készített dokumentumfilmet Schwechtje Mihály, amellyel el is nyerte a legjobb magyar film díját az idei Verzió  Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon.

Kollektív érzelmek – Beszámoló a 16. Verzió Fesztiválról

Idén november 12. és 17. között került megrendezésre Budapesten a Verzió, hosszabb nevén a 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. A vetítések, ahogy hasonló eseményekkor szokás, több helyszínen zajlottak, alkalmanként közönségtalálkozókkal kiegészülve. Mesterkurzust tartott Askold Kurov, akinek a tavaly készült Novaya című filmjét vetítették, ezzel is növelve a fesztivál értékét. De a rendezvényhez tartoztak kerekasztal-beszélgetések, úgynevezett vendégtalálkozók, koncertek és a mostanság divatos VR-vetítések is.

Kegyetlen valóságok – Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, 2011. november 8–12.

Emberi jogi dokumentumfilm fesztivál – a jelző bizony azt mutatja, hogy nem könnyed darabok alkotják a felhozatalt. Fájdalmas, keserű témák, lehetetlen élethelyzetek, megtört arcok villannak fel a filmekben. Persze lehet ezt sokféleképp tálalni, de tudjuk, hogy a legtöbb esetben nem fogunk nevetni a moziban. Mégis mennyire jó, amikor ennyi szomorúság közt akad film, ami könnyesre nevettet – talán nem véletlen, hogy egy ilyen alkotás vitte el a nyolcadik Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál közönségdíjat: Az ősz aranya Jan Tenhaven rendezésében.

Diktatúra, munkatábor és gulyáságyú – 6. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál – Budapest, november 3–8.

Hogy miért kell dokumentumfilmeket nézni? Hogy képben legyünk. Hogy lássuk, mi zajlik a világban. Koncentráltan, összefoglalva egy-egy apró darabot kapunk abból a valóságból, amiben élünk. Emberi jogi filmfesztivál – ha már a valóság, akkor mi lehetne ennél húsba vágóbb? A Verzió immár hatodszor nyújtott át a közönségnek olyan releváns filmcsomagot, amiből csupán egy-egy alkotás is kellőképpen tanulságos.

Az utazó, aki mindig otthon van – Beszélgetés Kirill Koninnal

Kirill Konin a VERZIÓ Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál vendége volt. A fesztiválkatalógus szerint az ENSZ menekültügyi főbiztosának kambodzsai hivatalában dolgozott, majd megalapította az Refugees Filmfesztivált. Alig múlt 30 éves, de már bejárta a világot: Oroszországban született, Afrikában nőtt fel, majd a Távol-Keleten dolgozott. Örök utazó.