Reflexió vs. fikció – Zolnay Pál: Fotográfia (1973)

Nem igazán szükséges felvázolni a filmtörténeti környezetet ahhoz, hogy a Fotográfiát mint mesterművet a helyén tudjuk kezelni, hiszen 45 év után sem veszített erejéből, sőt, olyan üzenetet fogalmaz meg, ami ma talán még jobban releváns, mint a 70-es években.

Farkastörvény – Kostyál Márk: Kojot

Parázs konfliktusok, ellentétes érdekek, hirtelen, elemi erővel felszínre törő indulatok és a vidéken uralkodó ököljog képezik Kostyál Márk első nagyjátékfilmjének, a Kojotnak a gerincét.

Újhullámtarajok az árvízben – Tudor Cristian Jurgiu: Câinele japonez

Hazaérésről és hazatérésről szól a Japán kutya. A folyamatosan szélsőségeket csapkodó román újhullámtarajokról ezúttal csendesebb vizekre vezetik a nézőket: ezúttal csak árvízen, illetve annak következményein kell átevezni – természetesen a szereplőkkel együtt – egészen a hazai filmekből lassan már megszokott, pszeudo-katartikus végkifejletig.

A világ mint olyan – Silviu Purcărete: Undeva la Palilula / Valahol Palilulában

Talán azért, mert debütfilm, talán azért, mert éveken át zajló munka eredménye, vagy talán pontosan azért, mert Silviu Purcărete, a kortárs román színház egyik legösszetettebb alkotójának első filmes megnyilvánulásáról van szó, a Valahol Palilulában nem az a mű, amelynek sajátos világáról és hangulatáról referenciák vagy mélyebb elemzés nélkül érdemes beszélni.

Török vidéki anziksz – Nuri Bilge Ceylan-portré 1.

A kortárs török filmet leginkább Ferzan Özpetekkel és Fatih Akinnal szokás azonosítani, pedig ők hazájuktól távol (Olaszország, Németország) alkotnak, a nemzeti török filmről azonban alig-alig hallani. A kétezres évek elején ez megváltozott, a „kivándorolt” mozisok mellett egy új generáció lépett színre. Ennek a nemzedéknek egyik legkiemelkedőbb török alkotója Nuri Bilge Ceylan.