Halálugrás előtt – Tony Scott-portré – 1. rész

Egy állítólag csúcson lévő híresség sokkoló, váratlan öngyilkossága mindig megingatja a sikermítoszt. Főleg, hogy filmjei a bátorság, a rátermettség, a hősiesség amerikai értékrendjét dübörögték hangosan. Mi hiányzott az életéből? Miért érezte elviselhetetlennek? Egyértelmű válasz híján „csak” a rózsaszín baseballsapkás rendező műveiben kutakodhatunk.

Válogatott gyöngyszemek – Szerzőiség a klipművészetben 5.

Tanulmánysorozatunk utolsó részéhez értünk, melyben négy kivételes rendezőt mutatunk be. Búcsúajándék helyett tehát íme a botrányhős Jonas Åkerlund, a hiper-szürrealista Floria Sigismondi, a talányos Adam Jones és a testeket előszeretettel egymásra fotózó Stéphane Sednaoui munkásságának bemutatása.

Az Olajgyártól az Akadémiáig – Szerzőiség a klipművészetben 4.

Ezen a héten két jelentős angliai alkotóműhellyel és azoknak formabontó rendezőivel foglalkozunk. Az Oil Factory többek között Jamie Thraves-szel ajándékozta meg a popkultúrát, míg az Academy Films égisze alatt olyan alkotók ragadtak kamerát, mint Walter Stern, vagy a mára kultikussá vált Jonathan Glazer.

Az álmoktól a rémálmokig – Szerzőiség a klipművészetben 3.

Tanulmánysorozatunk harmadik részében ismét kliprendezésben jó nevet szerező művészek alkotói portréira koncentrálunk. Szó lesz egy csodálatos elméről (Michel Gondry), egy veszedelmes elméről (Chris Cunningham) és egy bizonyos Anton Corbijnról, aki önmagában egy komoly művészeti intézmény.

Amerikai szépségek – Szerzőiség a klipművészetben 2.

A Propaganda Films a 90-es évekre a világ egyik legtermékenyebb klip-üzeme lett. A mennyiség szerencsére nem ment a minőség rovására, köszönhetően az olyan rendezőknek, mint David Fincher, Mark Romanek vagy Spike Jonze. Ezúttal a három nagyágyú életműve kerül górcső alá.

Kisfilmek a nagyvilágból – Szerzőiség a klipművészetben 1.

A videoklip-kultúra rendkívül izgalmas kutatási terep, mégis mindössze néhány cikk, elemzés látott napvilágot a témában. Debütáló tanulmánysorozatunkban a klipművészet azon legfontosabb rendezőit mutatjuk be, akik bebizonyították, hogy érdemes komolyan vennünk ezt a sokáig lenézett műfajt. Az első részben a szerzők megjelenéséig vezető rögös út, a kifejezési forma kialakulása kerül terítékre.

Emberi jogok és űrlények – Neill Blomkamp: District 9

A District 9 sikeresen ötvözi a szocio-sci-fik drámai alaphelyzetét az akció-sci-fik militarizált világával – magas szintű szociális érzékenységgel megáldott űrlényes akcióhorror, amit az elsőfilmes Neill Blomkamp saját fiatalkorának kulisszái közé, Johannesburgba helyezett, az utóbbi évek legérdekesebb látványvilágú és legizgalmasabb akciójeleneteivel bíró darabját rendezve meg a műfajban.

A zágrábi gyors – 17. Horvát Filmnapok (2008. 03. 25–30.)

A Dani hrvatskog filma-n a horvát mozgóképkultúra átfogó szeletét kínálták a szervezők. A nagyjátékfilmeket leszámítva (melyeket hagyományosan a Pulai Filmfesztivál alkalmával mutatnak be) minden műfaj képviseltette magát. Bárki benevezhette a filmjét, igaz, a szigorú előzsűrizés ezúttal sem maradt el.

Pavlov kutyái – A kliptechnika és az elme

A televízióbarátok és ellenlábasaik, a médiapesszimisták által kölcsönösen kialakított érvhálóba lép be az itt következő szöveg. Azt állítja, hogy a tévénézőknek tulajdonított befogadási mechanizmusok (pl. a reflektálatlan pásztázás) korántsem újkeletűek; olvasási, sőt általános megismerési szokásainkra is jellemzők.