Egy szerep keres egy színészt – Cary Grant-portré

Brit munkásgyerekből vált minden idők egyik legcsillogóbb hollywoodi sztárjává valaki, akit Cary Grant néven ismerünk. Egyszeri volt és megismételhetetlen, ám nagy szerencsénkre körülbelül 70 filmmel gondoskodott róla, hogy bármikor előhúzhassuk őt a skatulyából.

A „problémás” csodanő – Elaine May rendezői életműve

Az amerikai film történelmének kulcsfontosságú időszakában, a hetvenes évek Hollywoodjában mindössze egyetlen nő rendezett a stúdiórendszeren belül. A ma 89. születésnapját ünneplő, komikuslegendából forgatókönyvíróvá és filmrendezővé váló Elaine May ígéretesen induló direktori karrierjét hamar derékba törte minden idők egyik legnagyobb box office bukása. Igazságtalanul kevés saját rendezésből, maroknyi színészi alakításból és megannyi forgatókönyvi hozzájárulásból álló filmes karrierje nemcsak azért érdemes a vizsgálatra, mert sokat elárul arról, milyen kettős mércével néztek/néznek szembe a női rendezők, hanem mert May egyszerre szórakoztató és elborzasztó karakterrajzai az új-hollywoodi korszak legizgalmasabb alkotói közé emelik őt.

Tarkóra tetovált apahiány – Judd Apatow: The King of Staten Island / Staten Island királya

Judd Apatow legújabb filmjének forgatókönyve a rendező Y generációról alkotott víziójának és a főszereplőt alakító Pete Davidson felnövéstörténetének a szerelemgyereke. Bár a plakát minimum egy vad road movie fiatal ígéretét hordozza, a Staten Island királya a maga két órát meghaladó játékidejével épp az ellenkezőjét váltja be, de már csak a nyár legjobb gyógyszerrablás-jelenete miatt is megéri jegyet váltani rá.

Nagypolgári fenegyerek – Bujtor István portréja

Szinte hihetetlen, hogy Bujtor István immár tíz éve, hogy az égi vizekre evezett. Figurája ma is velünk élő legenda. A közgazdász végzettségű Bujtor – eredeti nevén Frenreisz – István ugyanis nem csak (Balázs Béla-díjas) színész volt, hanem producer, rendező, forgatókönyvíró, színházigazgató, jellegzetes szinkronhang és még sorolhatnám, mi minden. Egyéniség. Igazi reneszánsz ember.

Negyedszázada káromkodnak rendületlenül Vincent Vegáék – Csapón kívül 48.: Ponyvaregény / Pulp Fiction, 1994

Ki ne emlékezne a sziporkázó alakításokra és az olyan jelenetekre, mint a hátsó üléses „véletlen gyilkosság”, a fecskendő mellkasba döfése, a lábmasszázsról szóló beszélgetés, a táncjelenet a vintage bárban, vagy a gyilkosságokat bevezető Ezékiel-(ál)idézet? Igen, Quentin Tarantino legkultikusabb kultfilmje 25 éves volt idén októberben. Örülünk, Vincent?

Hagyd a trélert és fuss – Nash Edgerton: Gringo

Ritkán szoktam előzeteseket nézni moziba menés előtt, mert legtöbbször egy-egy jól kimunkált trailer – a filmet eladni szándékozva – az egész történetet belegyömöszöli a maga két percébe, így aztán semmiféle meglepetés nem marad a vetítőteremben. A Gringo előzetesébe belenéztem, egy perc után pedig a gyakorlott filmnéző magabiztosságával ki is kapcsoltam, kész, a történet fele így is le van lőve. Aztán a vászon előtt, nagyjából tíz perc után kezdtem rájönni arra, hogy ez most nem az az eset.

Bogaras csehek – Jan Švankmajer: Hmyz / Insect

Jan Švankmajer cseh rendező 5-8 évente lepi meg a közönségét egy-egy új animált szürrealista nagyjátékfilmmel. A Hmyz (Bogár) az utolsó a sorban, és annak a fesztiválnak tartotta fenn a világpremier jogát, ami műsorra tűzte az összes filmjét: a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválnak.

A Tonya Harding-menet – Craig Gillespie: I, Tonya / Én, Tonya

A 90-es években nem csak az O. J. Simpson-per és a Monica Lewinsky-botrány okozott emlékezetes médiaszenzációt az Egyesült Államokban. 1994 januárjában az olimpiára edző Nancy Kerrigan jégkorcsolyázó éppen elhagyta a pályát, amikor egy ismeretlen férfi térden ütötte egy gumibottal. A rendőrségi nyomozás során kiderült, hogy az elkövetőt a rivális jégkorcsolyázó Tonya Harding ex-férje bérelte fel.

Fordított játékszabályok – Jake Kasdan: Jumanji: Welcome to the Jungle / Jumanji: Vár a dzsungel

Az eredeti 1995-ös film zárójelenete előrevetítette, hogy a Jumanji nevű mágikus képességekkel bíró játék miatt valószínűleg mások is szívnak majd. Igaz, hogy a folytatásra egy generációnyit kellett várni, ezalatt pedig a társasjáték videojáték-konzollá avanzsált – és a mai világban így is retró darabként hat –, de a baljóslatú dobpergés maradt a régi.