Hagyd a trélert és fuss – Nash Edgerton: Gringo

Ritkán szoktam előzeteseket nézni moziba menés előtt, mert legtöbbször egy-egy jól kimunkált trailer – a filmet eladni szándékozva – az egész történetet belegyömöszöli a maga két percébe, így aztán semmiféle meglepetés nem marad a vetítőteremben. A Gringo előzetesébe belenéztem, egy perc után pedig a gyakorlott filmnéző magabiztosságával ki is kapcsoltam, kész, a történet fele így is le van lőve. Aztán a vászon előtt, nagyjából tíz perc után kezdtem rájönni arra, hogy ez most nem az az eset.

Bogaras csehek – Jan Švankmajer: Hmyz / Insect

Jan Švankmajer cseh rendező 5-8 évente lepi meg a közönségét egy-egy új animált szürrealista nagyjátékfilmmel. A Hmyz (Bogár) az utolsó a sorban, és annak a fesztiválnak tartotta fenn a világpremier jogát, ami műsorra tűzte az összes filmjét: a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválnak.

A Tonya Harding-menet – Craig Gillespie: I, Tonya / Én, Tonya

A 90-es években nem csak az O. J. Simpson-per és a Monica Lewinsky-botrány okozott emlékezetes médiaszenzációt az Egyesült Államokban. 1994 januárjában az olimpiára edző Nancy Kerrigan jégkorcsolyázó éppen elhagyta a pályát, amikor egy ismeretlen férfi térden ütötte egy gumibottal. A rendőrségi nyomozás során kiderült, hogy az elkövetőt a rivális jégkorcsolyázó Tonya Harding ex-férje bérelte fel.

Fordított játékszabályok – Jake Kasdan: Jumanji: Welcome to the Jungle / Jumanji: Vár a dzsungel

Az eredeti 1995-ös film zárójelenete előrevetítette, hogy a Jumanji nevű mágikus képességekkel bíró játék miatt valószínűleg mások is szívnak majd. Igaz, hogy a folytatásra egy generációnyit kellett várni, ezalatt pedig a társasjáték videojáték-konzollá avanzsált – és a mai világban így is retró darabként hat –, de a baljóslatú dobpergés maradt a régi.

Filmek háborúja – Michel Hazanavicius: Le redoutable

Karácsony környékén vannak olyan filmek, amelyek abban a nem túl irigylésre méltó helyzetben vannak, hogy a legújabb Csillagok háborúja-résszel kell megküzdeniük a mozikban – máshol nem tudom, de Marosvásárhelyen szó szerint is. A Jean-Luc Godard-ról készült életrajzi film vetítésén ugyanis csak akkor nem szólt John Williams űroperájának zenéje, amikor Louis Garrel és kompániája túlordibálta azt, a ’68-as párizsi diáktüntetések teljes erejével.

A szőkék is szendén kezdték – A 75 éves Halász Judit portréja

Lehet, hogy kiment egy ideje a szendeség a divatból? Halász Judithoz hasonló jelenséggel ugyanis nem igazán találkozik mostanság a néző sem filmen, sem más médiumban. E típus egykori képviselői közé sorolhatjuk még talán Pogány Juditot vagy az erdélyi Széles Annát. Ám mintha az ő fiatalkorukkal együtt ez a nőtípus is eltűnt volna a filmvászonról, ha szabad egyáltalán napjainkban ilyet mondani.

Szálkamentes karrier – Harrison Ford portréja

Harrison Ford munkássága ékes példája annak, hogy néha fontos lehet megkülönböztetnünk a színész és a filmsztár fogalmát. Szerencsés esetben ez a két fogalomkör persze mutat némi metszetet. De le kell szögeznünk, hogy ha végignézünk az idén hetvenötödik életévét ünneplő Harrison Ford pályafutásán, ez a metszet elég szűkre sikeredett.

Akit Bud Spencernek hívtak

Alig több, mint egy éve, hogy Carlo Pedersoli, ismertebb nevén Bud Spencer távozott az élők sorából. Érdekes módon egy év elteltével hiánya szinte egyáltalán nem érezhető, hiszen alig van nap, hogy a televíziós csatornák valamelyikén ne cammogna szembe velünk unottságában ismerős alakja. Nem beszélvén arról, hogy különféle internetes gift-shopok, graffitisek, zenével, főző- és hasonmásversenyekkel felturbózott emlékfesztiválok igyekeznek jelentőségét életben tartani.