Marker-média – Chris Marker-portré 2.

Chris Marker fotográfus, esszéista munkássága az emlékezések és az asszociációk narratívája köré szerveződött. Filmjeiben, akárcsak utazásaiban is a határmezsgyén mozgott: a szélsőségek és a világban rejlő kapcsolatok érdekelték. Számára a film maga volt a politika. A ’68-as események után azonban már nem volt politika és nem volt film sem.

Marker-mém – Chris Marker-portré 1.

Kilencvenéves a francia újhullám egyik legenergikusabb kísérletezője. Párizsban él, de hat éve nem alkotott. Ő és Godard voltak azok, akik komolyan vették a filmművészet határainak tágítását. Csakhogy míg kollégája 40 éve kesereg a film halálán, addig ő majd’ ugyanennyi ideje lépett túl a celluloidanyagon a mozgókép metafizikus világába. Ő Chris Marker.

Fakebook – Ariel Schulman, Henry Joost: Catfish

Kinagyított képpontokkal kezdődik a Catfish című dokumentumfilm. A monitor pixeleiből egy lány szeme rajzolódik a néző elé: egy Facebook-profilé. A számítógépen keresztül megismert világ tükörországa, ahol számunkra kedvező illúziókba ringathatjuk magunkat. A régóta vitatott Baudrillard-elméletet, miszerint minél több a digitális az életünkben, annál kevesebb a valódi személyesség, először bizonyítja valósan Ariel Schulman és Henry Jost dokumentumfilmje.

A szerepek játéka – Nic Balthazar: BenX

[kritikaíró pályázat] Be kell vallanom, nem vagyok egy hőstípus, sosem éreztem késztetést arra, hogy az emberiség jótevője legyek. Nic Balthazar filmje után azonban úgy döntöttem, megkezdem karitatív tevékenységeim sorát. Első lépésként például embereket fogok bevonszolni a BenX című film vetítésére. Belátom, kissé erőszakos, és időigényes módja ez a közszolgálatnak, ám félő, hogy máskülönben egy újabb remekmű süllyed a lát(hat)atlan filmek sorába.

Beugratós válasz – Nic Balthazar: BenX

„Van egy előnye, ha magadat ölöd meg. Nem kell sokáig keresni, ki legyen az áldozat.” – akinek ilyen elmésségek járnak a fejében, nem lehet egészen buggyant. Az autista Bent mégis az egész osztály szívatja, ezért BenX álnéven a virtuális valóságban lel otthonra és szerelmetes úrhölgyre. Amikor a két világ kezd végzetesen összegabalyodni, Ben váratlan válaszával mindenkit beugrat: szülőket, haverokat, ellenségeket, de elsősorban a nézőt.

Virtuálisvalóság-reprezentációk a cyberpunk animében

Az anime gyűjtőfogalom, amely a japán animációs filmet jelöli. Technikai szempontból többnyire hasonló az európai rajzfilmhez. A kettő azonban minden más tekintetben lényegesen különbözik egymástól. Az anime nem a nyugati rajzfilmek keleti megfelelője, hanem a mozgóképes médiacsoporton belül az élőszereplős filmek és a rajzfilmek mellett egy azokkal azonos rangú kategóriát képvisel. Míg a nyugati kultúrában a rajz- és animációs filmek többnyire a gyerek nézőközönség számára készülnek, addig Japánban az anime önálló médiaként tagolódik műfajokra, a nyugati élőszereplős filmeknek megfelelően. Az animék és a mangák jellegzetességének alapja, hogy szorosan kötődnek a japán emberek életéhez, látásmódjához, kultúrájához. A túlidealizáltság, a szélsőséges romantika éppúgy a japán kultúrából ered, mint a halál és az erőszak naturális ábrázolása vagy akár a szexuális nyitottság. De ilyen jellegzetesség: a tradíció és az újszerű technológiák montázsa, a fantázia lehetséges világaira való nyitottság a formák és a narratívák terén.

A kibernetika fátyla helyett – Andy Wachowski, Larry Wachowski: The Matrix Revolutions / Mátrix – Forradalmak

„A záródarab hátborzongatóan erős. A befejezés átszellemült, intelligens, humoros és szórakoztató, emellett valódi válaszokkal szolgál a korábban feltett kérdésekre” – idézi Joel Silver egyik interjújából a csapnivalo.hu. Bár bizonyos szempontból érthető, miért beszél így a producer a kasszasiker-trilógia harmadik darabjáról, valójában – tényleg sajnálom – épp ezeket nem lehet elmondani a Mátrix 3-ról.

Tökös-mákos rétes – Andy Wachowski, Larry Wachowski: The Matrix Reloaded / Mátrix - Újratöltve

A rossz nyelvek szerint a Mátrix Windows alatt fut, azért olyan lassúak a lövedékek és azért kellett újraindítani is. A háttértörténet így nézhet ki: a Wachowski testvérekre rázuhan 20 tonna esztétikai-filozófiai tanulmány, amiből kiderül, hogy a Mátrix kultuszfilm és megrendelést kapnak a folytatásra. Erre Andy és Larry fogja magát, és „belerak mindent, mint Mari néni a tökös-mákos rétesbe”. (Moldova György) Kicsit homályosan és a közhelyesség határán helyet kap itt a filozófia, lélektan, vallás, matematika stb. Zsúfolt, de a posztmodern kötelez.

Üzleti intermezzo a cybermitológiában – Andy Wachowski, Larry Wachowski: The Matrix Reloaded / Mátrix – Újratöltve

A Wachovski-fivérek ópusza, a Mátrix kétségtelenül kavart némi port, teremtett némi kultuszt 1999-ben. Ez nem kis mértékben annak tudható be, hogy a virtuális világok bonyolult kérdéskörét köznapi metaforikával tudták populárissá, a mindennapi számítógép-használó számára is érthetővé tenni, ami kasszasikert és hihetetlen népszerűséget hozott a Mátrixnak. A Mátrix úgy hatott, mint egy tempós, türelmes magyarázat a szimulációról azok számára, akik nem ismerik ki magukat az operációs rendszerek vagy hackerek nyelvezetében, sem a médiaelméleti kérdésekben, némi tapasztalatuk azonban van a számítógépek terén, és rábámultak már legalább egyszer az arcukat visszatükröző képernyőre.