Woody Allen-nemzedék? – Woody Allen: Vicky Cristina Barcelona

„Azért lett Barcelona, mert a város adta a pénzt, a stábot. Ugyanígy lehetett volna Párizs vagy Velence is” – játszotta a felszínes megélhetési filmest a mester a cannes-i sajtótájékoztatón, amikor a helyszínről kérdezték. Persze átverés az egész, valójában annyira spanyol ez a film, amennyire csak egy nem-spanyol azzá tudja tenni.

Indiana Jonestól Penélope Cruzig – Cannes-napló II.

Az elmúlt két-három nap esővel, fullasztóan párás, nyomott hangulatban telt. Tegnap már bizakodtam, hogy vége lesz, de az esti vetítésről jövet olyan zuhogó eső kapott el, hogy teljesen felesleges volt az ernyő, úgy is bőrig áztam. Most viszont, a vasárnapnak, vagy az Indiana Jones-őrületnek köszönhetően még a nap is kisütött.

Csókolom, csókolom – Csóknemek a filmtörténetben

Mivel a legtöbb filmben előbb-utóbb sor kerül egy-két csókra, a film története során szélesre bővült a választék a filmcsókok fajtáját, körülményeit, bemutatási módjukat, valamint a csókot váltók nemi és faji hovatartozását illetően.

Woody Allen New York-i moziját keresve

New York a világ legtöbbet fényképezett városa, az amerikai filmek nyolcvanöt százaléka itt játszódik, és a hetedik művészetnek köszönhetően bármelyik földrészen is született az ember, valamilyen szinten otthonosan mozog a városban. Már ideérkezésem előtt is könnyűszerrel eligazodtam volna New Yorkban az otthoni „hét évnek” köszönhetően, amikor is az erdélyi mozitermekben szívtam magamba Manhattan felhőkarcolóinak kontúrvonalát, Brooklyn utcasarkait, a fekete Harlem sikátorait.

A nagyság átka – Woody Allen: The Curse of the Jade Scorpion / A Jade skorpió átka

Woody Allenhez lassan naptárt lehet igazítani. Ha eltelik egy év, biztosan újabb filmmel jelentkezik, a néző pedig kötelességtudóan zarándokol el a moziba, nehogy lemaradjon egy élő klasszikus újabb próbálkozásairól, jóllehet ez a Woody Allen már nem az a Woody Allen, aki valamikor a 70-80-as években sziporkázó egyéni humorral és képnyelvvel kényeztetett bennünket.

Filmtörténet tizennégy részben (XIV.) – Új-Hollywood négy évtizede

Hollywoodot a XX. század első évtizedeiben bevándorlók és szerencselovagok tették naggyá, akik a filmkészítés fortélyait munka közben sajátították el, gyakran kifutófiúként kezdve járták végig a ranglétrát a rendezői vagy produceri csúcsokig. Sokan közülük nemcsak a filmtudományokban nem voltak felső fokon iskolázottak – igaz, ezt a tantárgyat akkoriban még sehol sem oktatták.

„Amíg a valóság rút függönye…” – Woody Allen: The Curse of the Jade Scorpion / A Jade skorpió átka

Woody Allen kicsit úgy járt, mint Maupassant, akinek sohasem bocsátották meg, hogy nem minden elbeszélése üti meg a Gömböc mértékét. A nagy „New York-filmek” után (A rádió aranykora, Annie Hall, Manhattan, Zelig) a kritika, és nem ritkán maga a Woody Allen rajongótábor, mintha rossz néven venné, hogy rendezőnk nem újabb sokkoló és átütő remekművet alkotott, csupán jó, netán kiváló filmet. A jade skorpió átkát sokan „termésnek” („vintage”) titulálják. De ha már az – hozzátehetnék, hogy jó évjárat, élvezetes a bukéja.