Az ember, aki hallotta a csend mögött az ordítást – Werner Herzog-portré 2.

„Nincs harmónia az univerzumban” – mondja Werner Herzog, aki egész életművében ezt a filozófiát próbálta megfogalmazni a lehető legköltőibb módon. Az Aguirre, Isten haragjától a Fitzcarraldóig kizárólag remekművek jelezték a gondolat finomodásának fázisait, de a későbbi, fáradtabb művek is egy szokatlanul elszánt direktort mutatnak be, akinek mindig van mondanivalója.

A magyar filmművészet „zárványai”

Zárt, kerek, fekete-fehér, mégis teljesen eltérően „működő” világok: a magyar fekete széria a kilencvenes években inkább „zárvány”-jelenség, mint irányzat. Fények, formák, tájak és terek Enyedi Ildikó, Szász János, Janisch Attila és Tarr Béla egy-egy filmjében.

Nagyobb szenvedély – Szász János: Woyzeck

Őrült-e Woyzeck? Kizökkenése mennyiben hárítható vissza a társadalmi szerkezetekre, a körülötte élő emberekre? Pontosabban: Woyzeck a beteg, avagy a társadalom, a környezete? Ki a felelős végső soron a gyilkosságért? Szász János filmje Büchner kérdéseit visszhangozza.