Élőzenés hazatérés – Kertész Mihály: A tolonc

Egy szervezési baki miatt, a(z egyik) meghirdetett időpont után egy órával később kezdődött el a 14. TIFF egyik legfontosabb különleges eseménye, Kertész Mihály 1914-es A toloncának a Kolozsvári Magyar Opera szimfonikus zenekara által kísért díszvetítése, a hazatért némafilm élménye azonban láthatólag kárpótolta az operába látogatókat, álló vastapssal ünnepelték a vetítés után a filmet és az azt kísérő zenekart.

Tervek, remények, kamerás szemüvegek – Éves közgyűlését tartotta meg az Erdélyi Magyar Filmszövetség

A két éve alapított szervezet célja érdekképviseletet biztosítani az erdélyi magyar filmkészítőknek, elősegíteni munkájuk minden fázisát, kezdve az anyagi keretek előteremtésével, a forgatáson keresztül a forgalmazás és bemutatásig. Az éves közgyűlést sajtótájékoztató követte, amelyben beszámoltak eddigi eredményeikről, vázolták a további terveiket, valamint díjat nyújtottak át három tiszteletbeli tagjuknak, Buglya Sándor filmrendezőnek, valamint Durst György és Muhi András producereknek.

„Az egész istenséget nem lehetett betenni egy egyórás filmbe” – Janovics Jenő-portréfilm bemutatója Marosvásárhelyen

„1945 októberében ott voltam a Thália színházban, a nézőtéren, amikor bejelentették,hogy meghalt Janovics Jenő. Akkor indult újra a Kolozsvári Állami Magyar Színház, Janovics Biberachot kellett volna játsza aznap. Délben egy óra volt, este nélküle is eljátszották a darabot" – szólalt meg a közönségből valaki a Művészeti Egyetem stúdiótermében.

Antigoné. Antifilm. – Fiatal erdélyi filmesek premierje Kolozsváron

2010. június 18-a immár végleg beírta magát a jeles napok közé: ez az első erdélyi önreflexív antik-drámaadaptáció, kísérleti improvizációs dokumentum-játékfilm-szatíra, az Antigoné kolozsvári bemutatójának napja. Jakab-Benke Nándor, Oláh-Badi Levente és Zágoni Bálint erdélyi filmes valóságról készített skicce kicsit bőmellényű, kicsit felületes, kicsit öncélú, de a miénk. Hiányos, mégis hiánypótló mű. Erdélynek nem volt még önreflexív játékfilmje.

Rendes feltámadás – Balogh Gyöngyi−Zágoni Bálint szerk.: A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig

A filmektől elbűvölt pszichológus, Hugo Münsterberg éppen ekkoriban (1916) írja le azt a korát messze megelőző meglátását, hogy a film természetes helye a néző fejében van, mivel itt rendeződik össze értelmes egésszé, majd itt raktározódik, tárolódik, akár hosszú éveken át. Vászonra vetíthető filmek híján ez kávébarna kötet sokat tesz ezért, hogy a fejünkben, ha nem is film-, de érzéki élménnyé álljanak össze a fennmaradt kolozsvári némafilmes relikviák.

Nyílt ajtók a Sapientia EMTE fotóművészet, filmművészet, média szakán

Tárt kapukkal várták az érdeklődőket Szent György napján a Sapientia-EMTE Fotóművészet, filmművészet, média szakának tanárjai és diákjai. Változatos műsorral kedveskedtek a kolozsvári Győzelem mozi nézőterét megtöltő nézőknek, a beszélgetéseken pedig szó esett az erdélyi film jelenéről és jövőjéről is.

Vagy élvezik, vagy nem értik, vagy elmenekülnek – Közönségtalálkozó a Sapientia – EMTE végzőseivel

Mély vízbe ugrottak: forgatókönyvet írtak, vagy rájuk talált egy forgatókönyv, anyagi juttatást kértek, stábot, színészeket toboroztak, forgattak, vágtak, izzadtak. A Filmtettfeszt második napján Csoma Emőke első filmes élményeiről faggatta a Sapientia – EMTE fotó-, filmművészet és média szaka első, illetve második végzős évfolyamának képviselőit. Jelen volt Felméri Cecília (Kakukk), Jakab-Benke Nándor (Hústorta), Tóth Orsolya (Leltár, Kócember) és Zágoni Bálint (Holland óra).