Lekésett csatlakozás – Yeon Sang-ho: Train to Busan 2 / Peninsula: Holtak szigete
A Peninsula: Holtak szigete felszínes, generikus spektákulum, de annak se jó. A nagyszerű Vonat Busanba: Zombi expressz idézőjeles folytatásának pedig végképp.
Címke: zombi
Akik maradtak – Neil Druckmann / Naughty Dog: The Last of Us Part II
Az elnyújtott fejlesztési folyamatot követő, megjelenés előtti és közbeni szivárogtatásoknak, hőzöngésnek, hisztiknek, a PR-, majd a rajongói ellenkampánynak – és úgy általában a játék körüli botrányos hangulatnak – köszönhetően most már az is hallott a kultikus 2013-as The Last of Us című játék folytatásáról, aki nem tudna megkülönböztetni egy játékkonzolt egy tévé alatt felejtett fekete aktatáskától.
A vécépapír szerepe a kortárs amerikai járványfilmben – Charles Band: Corona Zombies
Kiakadni lehet, érezhetjük megbántva magunkat, mindez azonban nem változtat azon, hogy a Corona Zombies egy tökéletesen időzített, száz százalékos exploitation film. Nem jó film, de nem is érdemlünk most jobbat.
Zombiapokalipszis Jarmusch-módra – Jim Jarmusch: The Dead Don’t Die
Parádés szereposztású, szórakoztató, de néhol elcsépelt és unalmas zombimozi az amerikai függetlenfilm ikonikus rendezőjétől.
Szerelem a zombiapokalipszis idején – Sony/Bend Studio: Days Gone
Úgy kellett a világnak egy újabb nyílt világú zombis játék, mint haldoklónak egy falat kenyér – már ha a haldokló a kenyértúladagolás miatt fulladozna éppen. A Days Gone viszont első látásra össze nem illőnek tűnő párosításával – végtelenül romantikus sztori egy kemény motoros főhőssel – végül meggyőzi a szkeptikusokat... többé-kevésbé.
Ha rosszabb lenne, jobb lenne – Julius Avery: Overlord
Ritkán történik meg az, hogy a moziban ülve azon gondolkodom, hogy milyen jó lenne, ha ez a film valamivel rosszabbul lenne színészileg kivitelezve, esetleg értékelhetetlenül vágva vagy hangkeverve, mert akkor érteném. Érteném, hogy mit keres ez a történet a vásznon, ha valaki adott volna rá pár tízezer dollárt, de így, hogy J.J. Abrams producerkedésével fémjelezve fut ki a multiplexekbe szerte a világon, nem értem, hogy mi ez, és hogy mi szükség volt rá.
Társadalomkritikus zombik – Csapón kívül 38.: The Night of the Living Dead / Az élőhalottak éjszakája, 1968
Beleképzelni is szédítő, de ötven évvel ezelőtt került mozikba a film, amelynek a mostani – filmekben, tévésorozatokban, játékokban, de irodalomban és videoklipekben is túltengő – zombi-áradatot köszönhetjük. Nem George A. Romero találta fel a zombikat, de ő mutatta először őket agyatlan, emberhúsra éhező tömegnek, és használta annak, aminek használni kell őket: metaforának.
Apa és lánya, meg a zombik – Ben Howling - Yolanda Ramke: Cargo
A Cargo apafigurája soha nem adja fel a reményt, hogy gyermekét egy jobb világ küszöbén hagyhatja békében és szeretetben felnőni. Erről pedig nem sok élőhalottas film szól.
A milleniumi zombi – Az újkori zombifilmek színeváltozása a társadalmi kihívások tükrében
Elárasztanak minket a zombifilmek, főleg a 2000-es évektől kezdve. Ennek ellenére a köztudatban még mindig bugyuta alműfajként él, miközben már a mennyiségük miatt is érdemes lenne figyelni rájuk – de ezenfelül igen komoly reflexiót figyelhetünk meg bennük korunk égető kérdéseire.
Ha elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad – Yeon Sang-ho: Busanhaeng / Train to Busan
Egyetlen The Walking Deadben látható karakter iránt sem érzünk annyit, mint a Vonat Puszanba traumatikus és legbelül szomorú szituációiban pálforduló hősei iránt.
