A bosszú pasztellszínű angyala – Emerald Fennell: Promising Young Woman / Ígéretes fiatal nő

Az Ígéretes fiatal nő főhőse esténként járni sem tudó részegnek adja ki magát, hogy móresre taníthassa az őt felkaroló és állapotát kihasználni készülő férfiakat. Emerald Fennell rendezői debütálása hasonlóan veri át a nézőket, bár ez esetben cseppet sem bánjuk: előzetesen tipikus rape and revenge sztorinak adja ki magát, miközben élvezettel forgatja ki a műfaji elvárásokat.

Mese az élet apró örömeiről és nagy fájdalmairól – Pete Docter, Kemp Powers: Soul / Lelki ismeretek

A Soul – vagy magyarul Lelki ismeretek – végre egy olyan film, aminek nem kínos a fordítása, és tényleg arról szól, ami: azon Pixar-művek sorába illeszkedik, amelyek a látható világon kívüli lelki folyamatok, illetve a túlvilág kérdéskörét járják körül, akárcsak az Agymanók, a Coco vagy az Előre. Az Agymanókkal ráadásul a rendezője is közös (Pete Docter), a Cocóval rokonítja a zene mint narratív elem beemelése, az Előre történetével pedig az apa-fiú kapcsolat tematika mentén állítható párhuzamba.

Nyomokban Disney-t tartalmaz – Tomm Moore, Ross Stewart: Wolfwalkers

A Wolfwalkers a kétszeres Oscar-jelölt Tomm Moore (két önálló egészestés filmből ez egész jó arány) kelta triptichonájának záróakkordja és egyúttal második rendezése azzal a Ross Stewarttal, akivel lényegében együtt nőttek fel, és aki képzőművészként már több Moore és más rendezte animációs produkcióban is bizonyította tehetségét. A részben már a karantén alatt készült filmet – Moore korábbi alkotásaihoz hasonlóan – a Torontói Filmfesztiválon mutatták be először (szeptember 12-én), majd az ősz folyamán néhány nemzetközi filmszínház is műsorára tűzte, végül december 11-én jobb híján online tették elérhetővé a nagyközönség számára az Apple TV+-on keresztül.

A kintornás majma – David Fincher: Mank

Hollywood egyik legsokoldalúbb rendezője láthatóan nem egy Hollywoodhoz intézett szerelmeslevelet akart készíteni – a végeredmény mégis az lett. A Mank igazságot szeretne szolgáltatni a filmipar örök mellékszereplőinek: a forgatókönyvíróknak.

A kísérlet, ami megrészegít – Thomas Vinterberg: Druk / Another Round / Még egy kört mindenkinek

2020 eddig is tele volt váratlan és abszurdnak ható fordulatokkal, most pedig újabb érkezett: ezúttal kellemes meglepetésként. Thomas Vinterberg, akinek olyan, lélekfaló és megrázó alkotásokat köszönhetünk, mint a Születésnap vagy A vadászat, megrendezte az idei év kihagyhatatlan feel-good mesterművét. A Még egy kört mindenkinek fellengzés nélkül, magas alkoholszinttel ünnepeli az életet, a barátságot és az újrakezdés varázsát.

Előre, a múltba – Dan Scanlon: Előre

Habár az Előre története nem feltétlenül a legeredetibb forgatókönyv, amit valaha láttunk, mégis igazi felüdülést nyújt a csupa folytatások és feldolgozások korában. A 2017-es Coco után a Pixar ismét a halottak mezejére merészkedett, ám ezúttal nem szellemek, hanem egy botladozó mágikus materializáció formájában.