Mikrokozmosz – Füvek népe

Színes, francia, svájci, olasz, 80 perc, 1996

Magyar cím

Eredeti cím

Microcosmos: Le peuple de l'herbe

Nemzetközi cím

Microcosmos

Rendező

Claude Nuridsany, Marie Pérennou

Forgatókönyvíró

Claude Nuridsany, Marie Pérennou

Szereplők

Jacques Perrin, Kristin Scott Thomas

Operatőr

Claude Nuridsany, Marie Pérennou, Thierry Machado, Hugues Ryffel

Vágó

Florence Ricard, Marie-Josèphe Yoyotte

Zene

Bruno Coulais

Producer

Jacques Perrin, Christophe Barratier, Yvette Mallet

Történet

A César-díjas Mikrokozmosz nem szokványos természetfilm, inkább rovar-eposz, hősökkel, istenekkel. A film címe beszélő cím, a körülöttünk lévő mikrovilágot, magát a mikrokozmoszt teszi láthatóvá a biológus páros. A Mikrokozmoszban egy és negyed órán át minden szöveg, narráció, ismeretterjesztő információ nélkül élhetjük át az apró, fűközeli lények: rovarok, csigák, lepkék életét. Olyan ez a film, mint egy szimfónia vagy mint egy ősi mítoszokat rejtő képeskönyv. Nem természetfilm, nem dokumentum, nem ismeretterjesztő oktatófilm, hanem a valóság valószerűtlen látása, egy nem létező perspektívából való szemlélése, mely így egy valótlan valóságot teremt, ismert lényeket tesz idegenné, saját világunkat a képzelet alkotásává változtatja, vagyis ez a film – ahogy maga nevezi magát – „természeti fikció".

A film a legrangosabb filmfesztiválok számtalan díját nyerte el: 1996. Cannes - Aranypálma a legjobb technikai kivitelezésért, 1997. 5 César-díj – a legjobb fényképezésért, vágásért, zenéért, hangért, és nem utolsósorban a produceri munkáért.

Videó, előzetes, trailer

Jobb ha tudod: a Filmtett nem videómegosztó, videóletöltő vagy torrentoldal, az oldalon általában a filmek előzetesei nézhetőek meg, nem a teljes film!

Ezt írtuk a filmről:

Poétikus ökológia – A non-verbális dokumentumfilmekről

A Baraka típusú montázsfilmek elődjeit a 20-as és a 30-as évek avantgarde montázsfilmjeiben kereshetjük. Ám, míg azok a megszületett új társadalmi rend, a város magasztalását és szimfóniáját vitték vászonra, az új évezred végén már ennek ellenkezője lett ezen zsáner tématikája.

Tanulmány, 2013. január 16. – írta Ritter György

Olvasd tovább

A Hegy romantikája

Ha nagy leszek, egyszer feltétlenül megírom a pannonhalmi emlékeket – fogadtam meg számtalanszor az otthon töltött évek alatt. A hegytetőről ezer éve figyelő apátság, a gimnázium és a tanárok házsora az iskola lábánál; a fekete reverendájú szerzetesek, a turisták, akiket a padon ülve figyeltünk, a rajzszakkör, diák barátaim: mind-mind megörökítésre váró emlékek. Olyan romantikája volt ennek a nyolc esztendőnek, melyet sehol máshol meg nem tapasztalhattam.

Publicisztika, 2003. január 15. – írta Sándor Anna

Olvasd tovább

Egy moziképész monológja – Szonda Szabolcs mozija

Azt hiszem, türelmetlenné váltam. Bő húsz éve vagyok ebben a szakmában, néztem eleget a vetítővásznat, láttam jót, rosszat, szépet, elborzasztót egyaránt, egy kicsit összegyűlt. Most igazándiból azt szeretném megszemlélni, ahogyan filmet nézek. Nem edtévé és trumansó, hanem csak az arc, ahogyan rezdül a filmben futó képek hatására, ahogyan táncol rajta fény és árnyék, váltják egymást a kinti és benti összevillanások. Így talán jobban megérteném a folyton változó ráfigyelést. Mert volt nekem is rajongó korszakom.

Publicisztika, 2002. november 15. – írta Szonda Szabolcs

Olvasd tovább

Mikrokozmosz – Claude Nuridsany – Marie Pérennou: Microcosmos: Le peuple de l'herbe / Mikrokozmosz – Füvek népe

A levéltetvekre lesből támadó katicabogár manőverei, a teljes testükkel hosszan összetapadó csigák porcelánérzékenységű násza, a prédáját rutinos lábmozgással selyemgúzsba csomagoló pók mindennapi rítusa, a szecessziós színpompával parádézó hernyók táncritmusú araszolása – nehezen magyarázható meg, miért kötik le folyamatosan a néző figyelmét ezek az apró gesztusok.

Kritika, 2001. augusztus 15. – írta Zudor Imola

Olvasd tovább