A sírásó

A sírásó

Kritika

Figyelmi gyakorlatok - Kardos Sándor: A sírásó

Ha Kardos játékfilmjét valaki a vásznon konkrétan látható képek felületénél maradva próbálja megfejteni, nem fog messzire jutni: elrontottnak tűnő felvételek sorozatán komikusan torz, szétfolyó emberi gnómok és hajszálvékony csíkokká olvadó színek váltakoznak, ráadásul ez a kép jobbról balra, néha balról jobbra úszik, és mindezt szöveges narráció kíséri, több mint 80 percen át. Aki mégis megadja neki ezt az időt, azzal kicsit megfordul a világ.


2012-09-24- írta Margitházi Beja

Olvasd el a kritikát

Történet

“Mióta filmet készítek, bizonyos értelemben zavar, hogy a filmkép túlságosan konkrét, mert technikailag arra törekszik, hogy a mindennapi térérzetet utánozza. Így a történettel beizzítja a fantáziát, majd képekkel lefékezi azt, és nem engedi szárnyalni az embert. Azt mondja például nekem egy film, hogy gondolj Angliai Erzsébetre, mesélek neked egy történetet. Akkor eszembe jut, hogy kopasz volt, milyen ruhákat viselt, szerelme Sir Walter Raleish iránt, az egyéni érzelmek és az ország feletti konfliktusa… Ekkor ismét szól a film szelleme; állítsd már le magad, ne fantáziálj, majd én megmutatom Neked egészen pontosan, hogy mi milyen! Mindig vágytam egy eszközre, amely szelleme szerint másképp viselkedik. Tegyük fel, időben rögzíti a teret. Sosem gondoltam volna, hogy létezik!” (Kardos Sándor)

Jobb ha tudod: a Filmtett nem videómegosztó, videóletöltő vagy torrentoldal, az oldalon általában a filmek előzetesei nézhetőek meg, nem a teljes film!