A majmok bolygója

Színes, amerikai, 112 perc, 1968

Magyar cím

A majmok bolygója

Eredeti cím

Planet of the Apes

Rendező

Franklin J. Schaffner

Író

Pierre Boulle

Forgatókönyvíró

Michael Wilson, Rod Serling

Szereplők

Charlton Heston, Roddy McDowall, Kim Hunter, Maurice Evans, James Whitmore, James Daly, Linda Harrison

Operatőr

Leon Shamroy

Vágó

Hugh S. Fowler

Zene

Jerry Goldsmith

Díszlettervező

Walter M. Scott, Norman Rockett

Jelmeztervező

Morton Haack

Producer

Arthur P. Jacobs

Gyártó

Twentieth Century-Fox Film Corporation, APJAC Productions

Történet

A ma már klasszikusnak számító filmben Charlton Heston szembesül a kegyetlen igazsággal, mely az emberiségre nézve minden borzalomnál rosszabb. Rémálom vagy valóság? Taylor űrhajósnak ezzel a szörnyű kérdéssel kell megbirkóznia, amikor egy időviharba kerülve lezuhan, és foglyul ejti egy gorilla-osztag. Ezen a bolygón felfordult a világ, a majom az uralkodó faj, az emberek pedig, mint az állatok, ketrecekben élnek. Amikor a Csillagszeműre keresztelt Taylorról kiderül, hogy beszéli a nyelvüket, két tudós csimpánz nyíltan szembeszegül a bigott vezetéssel és segít az űrhajósnak a menekülésben.

Ezt írtuk a filmről:

Emberszabásúak a szélesvásznon – Remake-be szabva: Majmok bolygója (1968, 2001, 2011)

Minden remake esetében feltevődik a kérdés: tényleg szükség volt erre? Nem sok „újraértelmezés” képes az eredetije főlé nőni, de van olyan eset is, amikor ez sikerül. Persze nem árt hozzá néhány próbálkozás, de néha Hollywood is képes értelmesen adaptálni, sőt újraadaptálni. Ezen kevés pozitív példa egyike A majmok bolygója-széria, amelynek újkori inkarnációi sokszor feledtetni tudják elődeik hibáit, továbbgondolják, nem pedig megismétlik azok mondanivalóját.

Tanulmány, 2020. február 22. – írta Szabó R. Ádám

Olvasd tovább

Befejezett jövő? – Időutazás filmen

Amióta Einstein kimondta, hogy az időutazás kvázi lehetséges, az emberiség eme ősi vágya kiszabadult a bájitalok, a megfoghatatlan álmok béklyójából és átköltözött a tudományos fikció fenséges világába. A filmen ábrázolt időutazás és a filmi elbeszélés jellegzetessége látszólag adja magát a diegetikus összefonódásra. Ennek sikeressége, vagy sikertelensége főleg azon áll, hogy egy alkotó mennyire képes megbirkózni az időben való cikázás nemcsak zavart, de félelmet is ébresztő lehetőségeivel.

Tanulmány, 2015. október 29. – írta Ritter György

Olvasd tovább

A temp bűvöletében – Ideiglenes zenék végső esetre

A temp zene egy olyan vitatott kreatív mankó a filmkészítés során, melyet legelőször vágók használtak munkájuk megkönnyítése érdekében. Napjainkban a rendezők és a producerek már kreatív döntések esetében ezt a módszert használják elméleteik kipróbálására, sőt olyan szakemberek is megjelentek, akik csak temp zenék vágására szakosodtak. Az alábbi cikk két neves specialista közreműködésével készült: a temp zenék világába Scott Stambler (Forrest Gump, A királyság, Rob Reiner legtöbb filmje) és Mark Jan „Vordo” Wlodarkiewicz (Eragon, A Simpson család, Trópusi vihar) vezet be minket.

Tanulmány, 2011. szeptember 9. – írta Hubai Gergely

Olvasd tovább

A fejlődés folyamata – Rupert Wyatt: Rise of the Planet of The Apes / A majmok bolygója: Lázadás

Ha nem képregény-feldolgozások miatt, akkor valószínű, a bevált sagák és különböző sikeres szériák előzménytörténetei miatt nyavalyognék. Köztudott, hogy az államokbeli prequel-gyártás egy ugyancsak elcsépelt, filmszalagra pazarolt fanyar pszeudogondolat tömörített változata szokott lenni, ami lényegében könnyen párhuzamba hozható a pengeélen való járkálás sikertelen szellemi aktusával. A Pierre Boulle regényéből ihletett A majmok bolygóját, mint ötrészes sorozatot (nem, nem számoltam bele a Tim Burton-féle „megközelítést”) külön polcon tárolom meghatározó filmélményeim könyvtárában, és ennek előzménytörténes rebootjától enyhén szólva megszentségtelenítést vártam. Mindaddig, míg meg nem néztem A majmok bolygója: Lázadás című opuszt.

Kritika, 2011. augusztus 17. – írta Iszlai József

Olvasd tovább

Az irodalom visszavág – A sci-fi története 4/3. (1959–1977)

A tudományos fantasztikum keserédes pubertásévei után felnőttkorba lépett: a felhalmozott anyag rendszerezésre, elmélyítésre kerül, a műfaji korlátok megszilárdulnak. A rangos irodalmi művek pedig egészen a 70-es évek közepéig kísérik a műfaj útját.

Tanulmány, 2001. május 15. – írta Varró Attila

Olvasd tovább