Liam Neeson Light – Mark Williams: Honest Thief / Becsületes tolvaj

Idén az a szerencse éri a Liam Neeson-rajongókat (hiszen nyilván jócskán akadnak ilyenek), hogy a korosodó, de acélos karizmájából semmit sem veszítő sztárnak pár hónapnyi különbséggel nyomban két filmjét is üdvözölhetik. Míg azonban nyáron Neeson fiával a vásznon is apát és fiút alakítva a napsütötte toszkán tájakon gyógyította be régóta sajgó lelki sebeit a giccstengerben úszó, sablonos és ötlettelen Made in Italyban, ősszel a nyugdíjba vonulásról még csak hallani sem akaró emberünk már visszatér az akciófilm műfajához, amelyhez az elmúlt bő tíz évben igen gyakran adta a nevét. A Becsületes tolvaj mégsem egészen azt a szintet lopja be a mozitermekbe, amire egy átlagos Liam Neeson-zúzásnál számítunk…

Űrdráma a Földön – Alice Winocour: Proxima / Ígérem, hogy visszatérek

Alice Winocour harmadik nagyjátékfilmje egy asztronauta Mars-előexpedícióra való felkészülését meséli el, a főszereplő Sarah-t játszó Eva Greent az anyaság és a hivatása iránti elkötelezettség örök dilemmái között lebegtetve. Bár a cselekmény teljes egészében a Földön játszódik, atmoszférája néha hidegebb, mint a világűr maga.

Szuvenír akciófigura Kínából – Niki Caro: Mulan

A több évszázados kínai népmesének számos mozgóképre adaptált verziója van, melyek közül kétségtelenül a legismertebb a Disney 1998-as Mulanja. Egy erős, önállósodásról és társadalmi szerepvállalásról híres Disney-„hercegnő” történetének remake-jéhez 2020-nál alkalmasabb időpontot nem is lehetne találni, már ha a vírust leszámítjuk. Ezt valószínűleg Niki Caro is pontosan tudta, amikor beült a rendezői székbe, sőt, talán alkotói döntéseit túlságosan is a poszt-#metoo korszak elvárásai irányították.

Ó, kapitány, kapitányom! – Aaron Schneider: Greyhound / A Greyhound csatahajó

Továbbra sem éli fénykorát a mozizás, de amíg újra eljárhatunk tömegese(bbe)n vetítőtermekbe, elképzelhetjük, hogy egy-egy eredetileg vászonra szánt alkotás hogyan is nézhetne ki nem-tévéképernyőn. A Greyhound csatahajó című második világháborús eposzt is streaming-szolgáltatóra űzte a vírus, ezúttal az Apple+ tette nézhetőve a korábban mozikba szánt, legújabb Tom Hanks-féle kapitánykodást.

Jövőmanó és társai – Kyle Hunter, Overman, Shaffir: Future Man

Egyre nehezebb feladat a sokasodó és sokszínűsödő sorozatok korában kitűnni egy-egy új címmel, ahogy még a streaming-szolgáltatóknak sem lehet könnyű felvenni a versenyt a Netflix, a Disney+ és a többiek uralmával a nézői piacon. De szerencsére születnek még olyan sorozatok is, amik nem görcsölnek a nézőszám-versenyre, és csak a maguk kicsi világával törődve, sokszor igen kevés vizet zavarva bukkannak fel és mesélik el a történetüket.

Posztmarveles stressz szindróma – Sam Hargrave: Tyler Rake - A kimenekítés / Extraction

Mihez kezdenek a marveles alkotók a Bosszúállók szinte történelmi sikere után? Egyesek megpróbálnak eltávolodni az akció műfajától és kínos fantasy-kalandfilm remake-hez adják az arcukat (Robert Downey Jr. és a Dolittle), mások folytatják az egyébként is szép és többnyire igényes színészi munkájukat (Mark Ruffalo és a Dark Waters), a kemény mag pedig visszatérni látszik a képregényadaptációhoz, ugyanis A kimenekítés az Ande Parks, Joe Russo és Anthony Russo által közösen jegyzett, Ciudad című képregény filmes feldolgozása.

Pokolbéli víg napjaink – Hugo Martin/id Software: Doom Eternal

A videójátékok történetének egyik legsikeresebb franchise-za a Doom – a játékot fejlesztő id Software-t (és ezáltal a jogokat) bitorló ZeniMax/Bethesda hülye lenne, ha időnként meg nem próbálkozna valami újjal ezalatt a cím alatt. Naná, hogy a mozgóképiparhoz hasonlóan itt is leginkább a reboot/előzmény/folytatás-tengelyen zajlik a profitszerzés.