Balettező Raszputyin az első világháborúban – Matthew Vaughn: The King's Man / King's Man - A kezdetek

Nem könnyű műfaj az előzményfilmeké: a Csillagok háborúja hasonló filmjei óta tudjuk, milyen veszélyeket rejtenek magukban a sikeres sorozatokat „másik irányból” folytató részek. Hiszen egyrészt egy-egy rejtélyes karakter (vagy éppen szervezet) általában pont addig vonzó, amíg nem tudunk róla mindent, másrészt tudjuk a történet végét – úgyhogy sokkal többet fog számítani a hogyan, mint a mi történik.

Tőmondatokban a szegényekről – Hvang Donghjok (Hwang Dong-hyuk): Squid Game – Nyerd meg az életed

Mi a közös a szegény emberben és gazdag társában? Egyikük élete sem szórakoztató. S ezért míg az egyik nyomorúságának és szűkölködésének elfelejtésére a porban kezd játszani, a másik kielégíthetetlen telhetetlenségétől menekülve keresi a játék izgalmát. A Netflix szájbarágós társadalomkritikája pörgős, feszült – játékra hív, hogy míg a fogyasztási vágyra redukált emberek viadalát figyeljük, mi magunk is a fogyasztói társadalom termékével legyünk kiszolgálva.

Az ötízű csirke legendája – Destin Daniel Cretton: Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája / Shang-Chi and the Legend of the Ten Rings

Ételhasonlattal élni egy kritikában talán a legolcsóbb dolog: „egy csipet ez meg az, egy morzsányi ilyen meg olyan, és kész a (helyettesítsd be adott film címét”) – ennek ellenére sem tudom megkerülni a Marvel első ázsiai főhősének szólófilmje kapcsán a párhuzamot, mert a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája bizony csak pont annyira autentikusan ázsiai, mint a nálunk kapható kínai kaják: lehet, hogy a készítők egy része tényleg keleti (származású), de a végeredmény bizony a helyi gyomrokhoz lett igazítva.

Nőpor turmix – Navot Papushado: Gunpowder Milkshake / Lőpor turmix

Művészetben és főzésben lopni csak akkor bűn, ha semmit nem tudsz hozzátenni a felhasznált alapanyaghoz, és azt nem lehet mondani, hogy első önálló rendezésében az eddig Aharon Keshales társaként ismert Navot Papushado (Csúnya, gonosz bácsik / Big Bad Wolves) nem próbálna meg hozzátenni semmit a maga Lőpor turmixához, ami egy rész Leon, a profi, egy rész Csipkerózsika, és még egy annyi film noir, egy csipet Fekete Özvegy, nagyjából tarantinósra van megkeverve, és egész jó zene szól hozzá. És ugyan helyenként jól meg kell rágni a csomókat, de alapvetően jól csúszik.