Á-lomtalanítás – Andrew Stanton: WALL-E

Klasszikus született. WALL-E színrelépése a számítógépes animáció és egyben a Pixar gyerekkorának végérvényes lezárulását jelenti, s a virtuális valóság új dimenzióit nyitja meg, melyben mesés stilizáció és élőszereplős (ál)dokumentumfelvételek alkotnak termékeny szintézist. A kis robot heroikus lomtalanítása és a film mulatságos, ám kiábrándító emberképe egyúttal leplezetlen leszámolás az amerikai álommal is.

A pocak és a Tao – Mark Osborne, John Stevenson: Kung Fu Panda

Rögzítsük az elején: az, hogy „a Shrek készítőitől” itt inkább csak ügyes reklámfogás, mivel ez a pandás mozi messze elmarad attól a színvonaltól. Amivel nem azt mondtam, hogy rossz. Alapvetően a DreamWorks „a-legkisebb-is-meg-tudja-csinálni” kedves sztorijainak láncába illeszkedik, és Kínában rekordsikert aratott, a kung-fu és a nemzeti kabalaállat együttes szerepeltetésének köszönhetően.

Unlucky Luke – Olivier Jean Marie: Lucky Luke – Irány a vadnyugat

Az első, teljes egészében számítógéppel generált animációs film, a Játékháború (1995) története a korabeli animációs ipar metaforikus leképezéseként is felfogható. A természetes anyagokból készített Woody-cowboy és a szintetikus termékekből előállított Buzz-robot kezdeti ellenségeskedése, majd együttműködése a kézzel rajzolt figurák és a számítógépes animáció szimbiózisának a legszebb szimbóluma.

Lélektől Hortonig – Jimmy Hayward, Steve Martino: Horton Hears a Who! / Horton

A 21. századi animációs ipar számtalan melléktermék-gyártója mellett szerencsére vannak még olyanok, akik képesek megmenteni a műfaj becsületét, illetve reményt csepegtetni a nézők lelkébe. A veterán Pixar-animátor, Jimmy Hayward és a Robotok látványtervezője, Steve Martino közös rendezése, a Horton ezen kevesek közé tartozik.

Megsemmisült ragyogás – Philippe Leclerc: La Reine soleil / A napkirálynő

Leclerc filmje a szerzői film és a marketing-film között egyensúlyoz, ám legtöbbször az utóbbi tollaival ékeskedik. Több ponton is az egyiptom-mániára bízza a filmet, ami annyiban feltétlenül előnyére válik, hogy a letisztított, szögletes vonalak, a leegyszerűsített háttér és a remek világítás esztétikussá teszik a végeredményt.

Táncolhatok, tehát vagyok – M. Tóth Géza: Ergo

„Cogito ergo sum” – talán Descartes e híres mondásának újraértelmezésére utal M. Tóth Géza legújabb animációs filmjének címe. Akárhogy is, a Maestro érzelmi mélységeinek dacára slusszpoénra kihegyezett dramaturgiája után az Ergo két csuklyás manója filozofikus magasságokban lebeg, s történetük mindenképp elgondolkodtató.

Ne tessék ordítani, Igazgató úr, itt állok maga mellett… – Ternovszky Béla: Macskafogó 2 – A sátán macskája

Az első Macskafogó egyike azon magyar sikereknek, amelyek minden további árnyalás nélkül vállalhatóak. Immár generációk idézik röhögve anélkül, hogy közben az istensújtotta magyar sorsra, vagy annak ellenében megszülető kivételre kellene kötelezően gondolni. A Macskafogó 2 kritikáinak zöme azonban sikeresen döngöli vissza a filmet ezen közhelyek közé.

Lélek a pixelben…? „Ghost in the giftbox?” – Animációs karácsonyok

Nagyjából másfél évvel ezelőtt e lap hasábjain nagyobb lélegzetvételű írást szenteltünk az animációs filmeknek (Filmtett, 2006. április), amelyben azt vizsgáltuk, hogy hogyan osztályozhatók az észak-amerikai animációs filmek cselekménykezelésük, illetve motívumviláguk szempontjából, melyek az eltérések, valamint a közös vonások az „erővonalaik" között. Jelen írás az említett cikk folytatásának is tekinthető, hisz abban nem foglalkoztunk (A Polár Expresszt leszámítva) a karácsonyos animációs filmekkel. Most tehát kizárólag azok elemzésére összpontosítunk, viszont sem technikai, sem filmtörténeti részletekbe nem fogunk bonyolódni.

Ahol a pingvinek is vándormadarak – Ash Brannon: Surf’s Up / Vigyázz, kész, szörf!

A nagymedve, a kismedve, a patkány, a halak, a mamut, az ogre konstellációi után az utóbbi években egy új csillagkép tűnt fel az animációgalaxisban: a pingvin. Bár a 2005-ös felragyogású Pingvinek vándorlása a dokumentumfilm tejútrendszeréhez tartozik, kiérdemelt Oscar-díjával elég nagy csillagport (avagy havat) kavart, olyannyira, hogy az animáció világában még abban az évben kedveltté váltak a pingvinek.