Animáció világszerte – Az animációs film története 4/2.

Az animációs film hamar maga mögött hagyta a kísérletező korszakot, és az alaptechnikák kidolgozása után megállíthatatlanul tört előre, és szerzett rangot magának, mind a filmművészet műfajain belül, mind azzal egyenértékű művészeti ágként. Egyre-másra jöttek létre a meghatározóbb alkotók köré épített stúdiók és műhelyek, de jelentős mértékben nőtt a független animátorok száma is. Míg Amerikában a Walt Disney teremtette „sztárokra” és egészestés animációs filmekre épülő nagyipari rendszer uralkodott, addig Európát a független, képzőművészek által készített, kísérleti animációs filmek jellemezték.

A filmművészet „mesevilága” – Az animációs film története 4/1.

A filmművészet különleges tartománya. Alapját, lényegét ugyanaz az ősi vágy képezi, mint amely a filmet is életre hívta: a mozgás ábrázolása. De míg a film a valódi mozgást jeleníti meg, addig e sajátos műfaj varázsa éppen a mozgás „illúziójának” megteremtésében áll. Mintha valamiféle ősi mágia káprázatának lennénk tanúi, ahol az is akármikor megmozdulhat, amiről szilárdan tudjuk, hogy mozdíthatatlan. Bármi megtörténhet, aminek hétköznapi világunkban határok szabnak keretet. Nem kétséges, hogy mindez csak a filmművészet „mesevilágában”, az animáció birodalmában lehetséges.

Mese habbal – Robin Budd, Donovan Cook: Peter Pan II: Return to Neverland / Pán Péter - Visszatérés Sohaországba

Amióta az animációs filmek területén a Pixar Stúdió számítógépes animációinak köszönhetően (Shrek, Szörny Rt., Egy bogár élete, Toy Story) egyre több olyan egész estés mesefilm készül, melyre nem csupán a célközönség, a gyerekek, de az őket elkísérő felnőttek is szívesen váltanak jegyet, még inkább kiéleződött a verseny a filmstúdiók között.

CGI-ből plüssbe – Pete Docter: Monsters Inc. / Szörny Rt.

Eleddig csak fura hernyókra és nedves pókokra véletlenül lépő kislányok sejtették, hogy a rohamos és eszeveszett sikoltozás segít, bár ők is inkább ösztönből, mint velőt rázásuk teljes tudatában. Hogy mily módon lehet adott mennyiségű sikoltozásból villamos energiát, plüss-melléktermékeket, boldog kapitalista szörnyeket, léleknek kedves jóságokat és amúgy három nap alatt 63,5 millió dollárt nyerni mozijegyekből, azt mégis Disney/Pixar tudja a legjobban.

Szépség? Szörnyeteg? – Andrew Adamson-Vicky Jenson: Shrek

Úgy látszik, a számítógép-animált filmek örökös helyet verekedtek ki maguknak a hollywoodi panteonban: a sort a Toy Story és a Toy Story 2 nyitotta meg, majd a Dinosaur következett. Idén aztán két virtuál-opusz is előpattant – teljes fegyverzetben – a számítógép-mágia műhelyeiből: a Shrek, illetve a Final Fantasy.

Szellem a gépben – Hironobu Sakaguchi: Final Fantasy: The Spirits Within / Final Fantasy – A harc szelleme

A Toy Story óta, mely az első volt a kompjúter animálta rajzfilmek sorában, a CGI, vagyis a számítógép generálta látvány megszokottá vált a mozikban; a technika felhasználásával olyan klasszikus mesefilmek születtek, mint a Z, a hangya, a Dino vagy a Shrek. Jóllehet a technológiát a trükkmesterek nem egy nagyjátékfilm képi világának megteremtésében alkalmazták, az egészestés kompjúter-animációk ez ideáig a mesefilm zsánerén belül maradtak; a számítógép generálta szereplők, ha hordoztak is külsejükben emberi vonásokat, mégiscsak mesefigurák voltak.

Művész(rajz)film 2000 – James Algar, Gaëtan Brizzi, Paul Brizzi, Hendel Butoy, Francis Glebas, Eric Goldberg, Don Hahn, Pixote Hunt: Fantasia/2000 / Fantázia 2000

Elnézve az elmúlt évek rajzfilmtermését, a hagyományokat folytató könnyfakasztó Disney-produkcióktól (Oroszlánkirály, Tigris színre lép) az egyre illetlenebbé váló farce-szerű vonulatig (South Park, Beavis and Butthead), a műfajmegjelölés mostanában jogosan veti fel a kérdést: az alkotók műveiket aktuálisan melyik célközönségnek szánják?

A magyar animáció fénykora – Kis magyar filmtörténet

„Nem ismerek olyan műfajt vagy területet ebben az országban, amely az elmúlt fél évszázadban nagyobb teljesítményre lett volna képes, mint az animációs filmművészet. Nem ismerek olyan magyar műhelyt, amely a kiváló tehetségek olyan sokaságát gyűjtötte volna egybe, mint a Pannónia Filmstúdió..." (Hankiss Elemér, 1999.)