Ötvenéves immár a mindössze két filmet megért, de legendás Newman-Redford-duó első mozija, a Sundance fesztivál nevét is ihlető Butch Cassidy és a Sundance kölyök. Íme, pár érdekesség a film kapcsán.
Ha A Wall Street pillangói nem is, Jennifer Lopez legalább biztos lábbal áll a húszcentis platformtalpakon, és a segítségével ideig-óráig el lehet merülni a cérnatangák és bimbótapaszok erdejében, ám jókora hiányérzettel jövünk ki onnan.
Képregényfigura eredettörténete még sosem volt ilyen komor és emberi, mint a vígjátékairól ismert Todd Phillips karrierfordító rendezésében. Joaquin Phoenix pedig nemcsak saját maga korábbi alakításit múlja felül, de megindítóan emberivé teszi az ikonikus gonosz figuráját.
A bűn királynői érdekes feltevése ellenére filmként kudarcba fullad, mert Scorsese maffiafilmjeit próbálja lekoppintani ahelyett, hogy egy újszerű női perspektívát mutatna.
Ugyanolyan meleg van, mint harminc évvel ezelőtt Brooklynban. Viszont reméljük, hogy a faji konfrontáció lángjai nem lesznek akkorák, hogy elnyeljék kedvenc pizzériánkat. Harminc éves a mindig dühös Spike Lee protestfilmje, a Szemet szemért, íme pár érdekesség.
Rég láttuk a svéd vidéket ennyire kilátástalan helynek, de Peter Grönlund új filmjében ismét bebizonyítja, hogy ott rejtőznek az igazi drámák.
Izgalmas korszak, ígéretes nyersanyag és illusztris szereplőgárda a klisék rengetegében, avagy amikor minden adva van egy remekműhöz, de a remekmű mégsem adja magát.
Talán senkinek nincs már fel kétsége afelől, hogy a voyeurizmus korunk egyik tömegperverziója, csak hát nem így hívjuk. Youtube, közösségi oldalak, airbnb és társaik elégítik ki voltaképpen ezt a kukkoló reflexet, amelyet hétköznapi exhibicionizmusunk hív elő. Bizarr ez javából, csak már nem tudatosítjuk. A magamutogatás függőség lett, a véletlenül lekamerázott hétköznapi balesetekből tréfás tévéműsorok készülnek, az élet szükséges velejárója mindez. Már nem lopva nézzük, mert a nyilvánosságban zajlik. Van, mert kell és kell, mert van. Amíg cuki és amíg bírjuk cérnával.
Corneliu Porumboiu legújabb, a Cannes-i versenyprogramban debütált filmje, a The Whistlers (A fütyülők) egy okos, humoros, filmtörténeti utalásokkal teli, igazán stílusos alkotás lett, korábbi munkáival ellentétben a szerzői jegyek mellett markáns műfaji jellemzőkkel is bír: egyértelműen a neo-noir zsánerét képviseli.
Brian De Palma állítólag annyira utálta legújabb mozija, a Dominó című bosszúthriller forgatását, hogy nem átallta lenyilatkozni: ez volt az első és egyben az utolsó dán koprodukcióban készült filmje. Míg azonban neki a producerekkel és a gyártási körülményekkel gyűlt meg a baja, nekünk inkább magával az egykori hollywoodi fenegyerekkel.
