Szent Benedetta legendája – Paul Verhoeven: Benedetta

Paul Verhoeven új filmjében a szent és a profán találkozása egy Szűz Mária-szobrocskából faragott fadildóban ölt testet, apácák kezdenek romantikus és szexuális viszonyba a zárda falai közt, üstökös jön, pestis tombol, és az egyházi autokrácia kegyetlen kínzásokkal sújt le a testi  bűnök élvezőire.

Divat, akcentussal – Ridley Scott: House of Gucci / A Gucci-ház

Ridley Scott új bűnügyi életrajzának legnagyobb kudarca nem az, hogy forradalmasító eszközök nélkül akarja bemutatni egy birodalom valóságos hanyatlását, hanem hogy az újítás elmaradása a nézőpontok teljes hiányát eredményezi. Nem az, hogy előre megtervezi és kiszámítja a közönség számára majd oly hatásos pillanatokat, hanem hogy ezek a pillanatok maguk ellen fordulnak, egymást kioltják, s a néző eleven hatások nélkül kénytelen távozni.

A neveletlen hercegnőket lelövik, ugye? – Pablo Larraín: Spencer

A nép hercegnője, a királyi család fekete báránya – Diana Spencert precedens nélküli népszerűsége, mindenki által jól ismert botrányos házassága, jótékony jelleme, ikonikus öltözködése és tündérmeséből tragédiába torkolló sorsa forgatókönyvírók álmává tették őt, így egészen meglepő, hogy csak az utóbbi években kezdett el hirtelen mindenki az egykori walesi hercegné életének fiktív feldolgozásával foglalkozni. Pablo Larraín rendező nem azt kívánja visszamondani, amit a könyvekből, dokumentum- és tévéfilmekből, internetes bejegyzésekből és a kulturális emlékezetből már jól ismerünk: a Kristen Stewart nevével fémjelzett Spencer nem életrajz, hanem életérzés.

Tiszteld az életrajzokat! (just a little bit) – Liesl Tommy: Respect

A színpad felől érkező Liesl Tommy első filmes próbálkozásának eredménye egy klasszikus életrajzi dráma, ahol a kronológia a legfontosabb dramaturgiai szabály, a főcél pedig a közönség elkápráztatása a hatalmas életmű bemutatásával. A Respect sok kérdést vet fel a kor politikai viszonyairól, a feketék társadalmi megítéléséről, a bőrszín kialakította zenei elitizmusról, mindent egy nő helyzetén keresztül átfogva. De a két és félórányi tömény soul és gospel valahol saját törekvéseit lehetetleníti el, hogy aztán a zene lényegéből hiányozzon a ritmus és a lélek.

Vasárnap délutáni tévéfilm Harvey Keitel-rajongóknak – Eytan Rockaway: Lansky

Egy rendőrség által soha el nem kapott gengszter, egy egzisztenciával küzdő író, egy rejtélyes, piros fürdőruhás nő és az FBI. Eytan Rockaway filmje ezek közt egyensúlyozva, Scorsese nyomában lépkedve próbálja kirakni Meyer Lansky maffiavezért élettörténetét. Minden próbálkozás ellenére kevés ennyire felejthető gengszterfilmet dobott ki magából Hollywood, és bámilyen meglepő, még Harvey Keitel jutalomjátéka sem segít a helyzeten.

Amikor a mozi önmagát alakítja – A Magasságok és mélységek forgatásán jártunk

Legutóbb ősszel volt szerencsém részt venni egy igazi nagyjátékfilm-forgatáson, most pedig egy másik, Budapesten készülő filmre látogattam ki. A különbség sok szempontból nem is lehetne nagyobb, hiszen akkor egy korabeli, kosztümös, magyar közegben nagy költségvetésűnek számító készülő mozifilmen láthattam akcióban egy nagyméretű, veterán filmesekből álló stábot, ezúttal pedig egy szerényebb költségekből készülő, a közelmúltban játszódó, személyes (mondhatni életrajzi) alkotás készülését látogathattam meg, amelyen egy majdnem kizárólag elsőfilmesekből verbuvált, fiatal stáb dolgozik.

Alattuk a múlt, felettük a jövő – Simon Stone: The Dig / Ásatás

Hiába szól a brit történelem egyik legjelentősebb régészeti felfedezéséről, a Netflixen debütáló Ásatás kellemesen visszafogott alkotás, ami nemcsak az archeológia és a brit kultúra rajongóinak csalhat mosolyt az arcára és könnyet a szemébe. Simon Stone filmje fellengzősség nélkül beszél életről, halálról és az egész emberi civilizációról.