Cseppet sem… – Gyöngyössy Bence: A feltaláló

A Gyöngyössy Bence (rendező) és Kabay Barna (író) alkotópáros arról volt híres, hogy a ’30-as évek magyar mozijait újrázták, majd mikor ezzel látványosan becsődöltek, történelmi személyiségek és sorsok felé tekintettek. Régóta tervezett projektjük volt egy, az immunerősítő készítményt feltaláló tudósról, Béres Józsefről (1920-2006) szóló biopic elkészítése. A feltaláló e projektnek a harmadik filmes változata, amely a száz éve született kutató emlékének felidézésére jó, megértésre viszont már kevésbé.

Bombázók széllel szemben – Jay Roach: Bombshell / Botrány

A Botrány egy, a bulvár-hírműsorok stílusában és színvonalán vászonra fröcskölt, végtelenül középszerű és cinikus alkotás; mintegy önmaga karikatúrája. Drámait nem, csupán szexuális feszültséget képes teremteni a moziteremben, vagyis ironikus módon pont ugyanúgy használja (ki) sztárjai – mindenekelőtt Margot Robbie – attraktív adottságait, ahogyan az általa megformált fiktív karakterét a Fox hírcsatorna alapító atyái.

A szivárvány túloldala – Rupert Goold: Judy

Aligha találunk a filmtörténelemben Judy Garlandnál elrettentőbb példát arra, mi történik egy istenadta tehetséggel, ha túl korán fedezik fel. Minden idők egyik legcsodálatosabb hangjának birtokosa még a hollywoodi sztárok mércéjével mérve is tragikus életet élt – ennek kezdetét és legvégét dolgozza fel a róla szóló film.

A fáradhatatlan kislány meséje – Nicola Hens: Chichinette: The Accidental Spy / Chichinette: Véletlenül kém lettem

Ha valaki az első huszonegynéhány évében olyan életet él, mint Marthe Cohn (született Hoffnung, vagyis „remény”), akkor valószínűleg a véletlennek van a legkevesebb köze ahhoz, ha előbb csillogó katonai kitüntetésekkel és maga de Gaulle dicsérő szavaival elismert hírszerző, majd – fél évszázadnyi hallgatás után – saját élettörténetének hírnöke válik belőle. Élete, személyisége példaértékű, és örömteli, hogy ezentúl filmen keresztül még többek számára megismerhető lesz.

Zseni, mélység nélkül – Salvador Simó: Buñuel en el laberinto de las tortugas / Buñuel a teknősök labirintusában

Az animált életrajzi- és/vagy dokumentumfilmek egy viszonylag szűk rétegterületét képezik az animáció műfajának, bár korántsem olyan ritkák, mint gondolnánk: csak az idei, 32 tételes Oscar-shortlisten három ilyen zsánerű alkotás is található. Ezek közül a 17. budapesti Anilogue animációs maraton egészestés versenyprogramjában műsorra tűzött Buñuel a teknősök labirintusában a megosztó spanyol rendezőóriásnak, Luis Buñuelnek állít emléket.

Állami inkvizíció – Nicolae Mărgineanu: Cardinalul

A veterán román rendező, Nicolae Mărgineanu legújabb rendezése a kommunista Románia nyirkos, hideg és kegyetlen börtöneinek valóságába nyújt betekintést, miközben filmemléket szentel a nemrég boldoggá avatott Iuliu Hossu püspöknek, illetve a görögkatolikusok üldöztetésének.

Bebalzsamozott gengszterek falat festenek – Martin Scorsese: The Irishman / Az ír

Az 1995-ös Casino után a mozi egyik „fenegyereke” újra a hidegháború utáni Amerika alvilágába nyúl, de a tőle megszokott merészséghez ezúttal egy érett, rezignáltabb hangnem társul. Bár a három és fél óra játékidő emberpróbálónak tűnhet, Robert De Niro ismerős narrátori hangja egyből a hatvanas évekbe repít, a film előrehaladtával pedig egyre kevésbé akarunk visszajönni onnan. Martin Scorsese legújabb filmje összes előző gengeszterfilmjének kollektív emlékezete.