Nagy az Isten állatkertje – Ulrich Seidl: Safari / Szafari

Az osztrák Ulrich Seidl újabb filmmel jelentkezett, amelyben ismét elég negatív képet fest az emberiségről. A Szafariban megismerjük azokat a felső középosztálybeli osztrákokat, akiknek kedvenc hobbija az egzotikus állatok levadászása. A művészi dokumentumfilm kifejezetten gyomorforgató – és nem csak azért, mert állatokat nyúznak meg a kamera előtt.

Dial .com for Alibi – Philippe Lacheau: Alibi.com

Hosszú, kínos percek telhetnek el úgy, hogy azt kívánjuk, bárcsak lett volna valami tuti alibink az Alibi.com című film megtekintése helyett – de ha nem kezdjük el lekapargatni a humortapétát a morális kérdőjelekről, akkor végső soron akár jól is szórakozhatunk.

Unalomterroristák – Bertrand Bonello: Nocturama / Eközben Párizsban

A 2015-ös merényletek óta Párizsról már nemcsak az Eiffel-torony, a Szajna és a Louvre juthat az eszünkbe, hanem az Iszlám Állam is. Ez az, amiről egy szó sem esik Bertrand Bonello filmjében, pedig itt is fiatal terroristák borítják lángba a szerelmesek városát. A baj az, hogy a rendezőnek nemcsak a válaszai hiányoznak, de még a kérdései zavarosak a témával kapcsolatban.

Önmaga keresztje – Kirill Szerebrennyikov: (M)ucsenyik / Mártírok

A színdarabnak indult, majd mozgóképes formát is öltött Mártírok olyan aktuális problémákat feszeget, mint a vallási fundamentalizmus és az abból könnyen kialakuló Messiás-szindróma. A kamaszkorral járó természetes lelki-fizikai változásokkal, valamint az őt körülvevő világgal szemben tehetetlen Veniamin teljes mellszélességgel fordul a szemellenzős hit felé, hogy idővel maga is istent játsszon.

Ő, a jégcsap – Paul Verhoeven: Elle

Paul Verhoeven új filmje olyan, mint a csípőspaprika. Köhögtet, sajog a szád tőle, mégis imádod. Amikor az utolsó képkocka után kényelmetlen félmosolyra kényszerül az arcod, pontosan tudod, hogy kár lett volna kihagyni.