Nem csak túlélni – Mundruczó Kornél: Evolúció

Mundruczó Kornél és Wéber Kata szerzőpárosának legújabb filmje – ami mellé újfent Martin Scorsese állt producerként – egyszerre megrázó és filmnyelvi szempontból bátor alkotás. Az Evolúció a generációkon átívelő traumát tematizálja lehengerlő vizuális világgal és mágikus realizmussal.

Kétszínűek – Rebecca Hall: Passing / A látszat ára

Az eddig elsősorban színésznőként tevékenykedő Rebeca Hall (Vicky Cristina Barcelona, Az ajándék / The Gift, Éjszaka a házban / The Night House) ezúttal rendezőként és íróként jegyez filmet. A Sundance fesztiválon bemutatott, majd a Netflixre kerülő A látszat ára egy érzékeny, okos társadalmi dráma, és hibái ellenére egy erős debüt.

Bicikli nélküli tolvajok – Asghar Farhadi: Ghahreman / A Hero / Egy hős

Asghar Farhadi ezúttal spanyol kitérő után tér vissza hazájába, hogy bebizonyítsa: az iráni film még mindig képes új árnyalatát felvillantani, és bármely európai művészfilmes irány komoly vetélytársa lenni. Az Egy hősben nem távolodik el az őt eddig annyira foglalkoztató témáktól, az emberi kapcsolatok bonyolultságát, egy család elkerülhetetlen szétesését egy felemelkedés-bukás történetére redukálja, az újhullámos irányzat reflexiójával ízesítve.

A neveletlen hercegnőket lelövik, ugye? – Pablo Larraín: Spencer

A nép hercegnője, a királyi család fekete báránya – Diana Spencert precedens nélküli népszerűsége, mindenki által jól ismert botrányos házassága, jótékony jelleme, ikonikus öltözködése és tündérmeséből tragédiába torkolló sorsa forgatókönyvírók álmává tették őt, így egészen meglepő, hogy csak az utóbbi években kezdett el hirtelen mindenki az egykori walesi hercegné életének fiktív feldolgozásával foglalkozni. Pablo Larraín rendező nem azt kívánja visszamondani, amit a könyvekből, dokumentum- és tévéfilmekből, internetes bejegyzésekből és a kulturális emlékezetből már jól ismerünk: a Kristen Stewart nevével fémjelzett Spencer nem életrajz, hanem életérzés.

Y generáció sodrásban – Jacques Audiard: Les Olympiades, Paris 13e / Párizs, 13. kerület

A próféta és a Rozsda és csont rendezője ezúttal egy generációt definiáló, pezsgő alkotással tért vissza Cannes-ba. A Párizs, 13. kerület egy szenvedélyes szerelmi négyszög történetébe csempészi bele a húszas-harmincas fiatalok zeitgeistját, ahol a konzumerizmus akár az emberi testek habzsolásáig és kiárusításáig is vezethet.

Tőmondatokban a szegényekről – Hvang Donghjok (Hwang Dong-hyuk): Squid Game – Nyerd meg az életed

Mi a közös a szegény emberben és gazdag társában? Egyikük élete sem szórakoztató. S ezért míg az egyik nyomorúságának és szűkölködésének elfelejtésére a porban kezd játszani, a másik kielégíthetetlen telhetetlenségétől menekülve keresi a játék izgalmát. A Netflix szájbarágós társadalomkritikája pörgős, feszült – játékra hív, hogy míg a fogyasztási vágyra redukált emberek viadalát figyeljük, mi magunk is a fogyasztói társadalom termékével legyünk kiszolgálva.