Arab katonák, hová lettetek? – Ellenségábrázolás a kortárs izraeli filmben

[Esszépályázat 2021 – dicséret] A kortárs izraeli háborús filmben megfigyelhető az a tendencia, miszerint a mindenkori ellenségábrázolása helyett, legyen ez az ábrázolás akár xenofób, akár elfogadó a filmek egyszerűen nem mutatják meg az ellenséges palesztin, egyiptomi vagy szír sereget. A jelenség magyarázatára több lehetőség is kínálkozik.

Megsárgult portré a Szovjetunióból – Nagy Dénes: Természetes fény

Nagy Dénes (Együtt, Lágy eső) első nagyjátékfilmjét az idei Magyar Mozgókép Fesztiválon csíptük el, a lassan hömpölygő, orosz télben játszódó film lógott ki talán a leginkább a fesztivál (nagyrészt) közönségfilmes repertoárjából. Az Ezüst Medvét nyert alkotás ugyanis korántsem egy pátoszban, nagy szavakban és derék hőstettekben tobzodó, klasszikus történelmi film, sőt, tulajdonképpen ennek az ellentéte: nyers, szótlan, és szinte minden snittjétől instant szekunder szégyenérzetünk lesz. Ez a szokatlan, arcjátékba kódolt második világháborús tabló igazi csemege a lassú mozi kedvelőinek, de ahogyan a katonaság, ez sem való mindenkinek.

Nincs visszaút, Aida. – Jasmila Žbanić: Quo vadis, Aida?

Jasmila Žbanić ezúttal nem a boszniai háború okozta traumákat, és az örökre nyitva maradt sebeket vizsgálja, mint ahogy tette azt korábbi filmjeiben (Szerelmem, Szarajevó; Úton), hanem a konfliktus egyik legvéresebb és legkegyetlenebb eseményével, a srebrenicai mészárlással néz szembe egy nő történetén keresztül.

Gyarmatosítás hófehéren és halványfeketén – Jean-Jacques Annaud: Fekete-fehér színesben / La victorie en chantant (Noirs et blancs en couleur), 1976

Talán ismeretes mindenki számára az a szakállas vicc, amikor a „hős partizánok” és a „gaz fasiszták” egy kis erdőért napi szinten folytatnak ádáz küzdelmet. A poén csattanójában a felbukkanó erdész számolja fel az ezzel jelentéktelenné váló csetepatét. Jean-Jacques Annaud rendezői debütje nagyjából erre a fabulára fűzi fel az afrikai gyarmatokon játszódó első világháborús szatíráját. Bemutatkozása rögtön Oscart érdemelt, a nevező országnak pedig azóta ez a film az egyetlen szobrocskája.

A kettészakadt Haza – Aitor Gabilondo: Patria

Békére lelhet-e az, aki elveszíti egy hozzátartozóját, és évtizedekig hallgatnia kell fájdalmáról? A spanyol HBO Patria című regényadaptációja ezt a kérdést járja körül Baszkföldön, amelyet egyik oldalról a többségi társadalom elnyomása, másik oldalról viszont a terror szakított ketté. Nem igaz történet alapján, de akár úgy is készülhetett volna.

Amerikából jöttem – Matthew Michael Carnahan: Mosul / Moszul ostroma

Az Iszlám Állam kegyetlenkedéseiről szóló Moszul ostroma egyszerre tartogat székhez szögezően izgalmas és pattanásig feszült akciót, lesújtó momentumokat, valamint megindító emberi drámát. Az eddig forgatókönyvíróként tevékenykedő Matthew Michael Carnahan első rendezése ráadásul szakít az amerikai nézőponttal, helyette az iraki lakosság szemszögét részesíti előnyben.