Amerikából jöttem – Matthew Michael Carnahan: Mosul / Moszul ostroma

Az Iszlám Állam kegyetlenkedéseiről szóló Moszul ostroma egyszerre tartogat székhez szögezően izgalmas és pattanásig feszült akciót, lesújtó momentumokat, valamint megindító emberi drámát. Az eddig forgatókönyvíróként tevékenykedő Matthew Michael Carnahan első rendezése ráadásul szakít az amerikai nézőponttal, helyette az iraki lakosság szemszögét részesíti előnyben.

Ó, kapitány, kapitányom! – Aaron Schneider: Greyhound / A Greyhound csatahajó

Továbbra sem éli fénykorát a mozizás, de amíg újra eljárhatunk tömegese(bbe)n vetítőtermekbe, elképzelhetjük, hogy egy-egy eredetileg vászonra szánt alkotás hogyan is nézhetne ki nem-tévéképernyőn. A Greyhound csatahajó című második világháborús eposzt is streaming-szolgáltatóra űzte a vírus, ezúttal az Apple+ tette nézhetőve a korábban mozikba szánt, legújabb Tom Hanks-féle kapitánykodást.

Apokalipszis mindörökké – Spike Lee: Da 5 Bloods / Az 5 bajtárs

Spike Lee karrierje kezdete óta szinte ugyanazt csinálja, de mégsem ismételi önmagát: mindig talál új formát vagy műfajt, amin keresztül változatos perspektívából beszélhet-szónokolhat a számára fontos társadalmi-politikai témákról. Ez a fajta kreatív, műfajok közt csapongó alkotói látásmód eredményezett már kevésbé sikerült filmeket is, de az utóbbi években Lee formában van, hisz a Csuklyások – BlacKkKlansman sikere után egy újabb releváns alkotással sikerült jelentkeznie, ezúttal a kalandfilmek és a (vietnámi) háborús filmek műfajára reflektálva. Persze Lee a „kincskeresős” filmek (A Sierra Madre kincse) és a klasszikus „vietnámos” filmek (Apokalipszis most) mellett elsősorban mégiscsak önmagából építkezik.

Kálvária – Václav Marhoul: Nabarvené ptáče / The Painted Bird / Festett madár

Vaclav Marhoul eposzának nyitányában parasztfiúk egy ártatlan menyétfélét ragadnak el gazdájától, majd meggyújtva kivégzik azt. Már csak e jelenetet is magunk előtt látva nem nehéz elképzelnünk, hogy az utóbbi évek fesztiváljain miért eme film vetítését hagyták el a legtöbben. A festett madár az egyik legnagyobb tabut, a gyermeket érő erőszak ábrázolásáét hágja át. Az „elviselhetetlenül öncélúnak” bélyegzett háborús pikareszk-horror megtekintése mellett azonban számos érv sorakoztatható fel.

Szocialista Hollywood – Várkonyi Zoltán: Egri csillagok, 1968

Ha létezik tökéletes recept klasszikus történelmi filmez, ennél a produkciónál úgy álltak össze az (egri) csillagok, hogy egy generációkon át fogyasztott termék lett a végeredmény. Alapnak jelen van a legelterjedtebb magyar regény, büdzsé verhetetlen mennyiségben, egy csipetnyi kínos jelenet és egy nagy kanál magyar tehetség. Hogy ez mihez volt elegendő, azt a nosztalgiamáz letörlésével lehet leginkább szemlélni.