Full Metál Passió – Mel Gibson: Hacksaw Ridge / A fegyvertelen katona

Mel Gibson tíz éve nem jegyzett filmet rendezőként, most viszont diadalittasan tér vissza az azóta teljesen digitalizált mozikba – és az Oscar-versenybe. A tegnapi választási eredményeket elnézve még esélye is lehet: mesterien felépített filmje ugyanattól a hamis pátosztól visszhangzik, mint amitől a (nem csak) amerikai nagypolitika.

Bogart, Ingrid és Madonna – Csapón kívül 2.: Michael Curtiz: Casablanca

Épp egy hete lett 74 éves a filmtörténet egyik legismertebb háborús, romantikus filmdrámája, a Casablanca. Miért tiltották ki a stábot a reptérről? Kik énekelték a Marseillaise-t? Kivel veszekedett folyton Bogart a forgatási szünetekben, és miért hordott magas talpú cipőt? És mi köze Madonnának a Casablancához? Íme egy sor érdekesség triviarovatunk második részében.

Emberanyag – Az I. világháború „filmhősei”

Ha az I. világháborúval foglalkozó fikciós filmeket hirtelen kellene felsorolnunk, akkor olyan szerzők nevei jutnának eszünkbe, mint Kubrick (A dicsőség ösvényei, 1957), David Lean (Arábiai Lawrence, 1962) és Lewis Milestone (Nyugaton a helyzet változatlan, 1930). Közülük is csak a legutóbbi filmje készült a II. világháború előtt. Olybá tűnik, a háborús mozi zsánerének archetípusai a második világégés után és annak hatására alakultak ki, pedig pont ellenkezőleg.

Mind egy szálig – David Ayer: Fury / Harag

Brad Pitt a Becstelen brigantyk után ismét a hátországban tizedeli a nácikat. Amennyiben látványos és idegtépő tankcsatákra vágyunk, a Harag a mi filmünk. Már ha nem zavar az akcióra fokozatosan rátelepedő olcsó heroizmus és moralizálás, melyet még a színészek is csak hellyel-közzel tudnak hitelessé tenni.

Torz arányok – Peter Berg: Lone Survivor / A túlélő

Peter Berg A királyság (The Kingdom) és a Csatahajó (Battleship) vegyes sikerei után továbbra is a háborús műfaj felé kacsintgat, és legújabb próbálkozását is az eddigiekhez hasonló várakozás előzte meg. Talán nagy szerepe van ebben annak is, hogy a SEAL-kommandósokról szóló film – természetesen – igaz történeten alapul, aminél jobb marketing nem is kell a tengerentúli piacra. De amint túllépünk a hype-on és végigüljük a 120 perces játékidőt, egyérteéműen kiderül, hogy A túlélő már megint egy olyan film, ami nem arról szól, amiről kéne.