A gyilkos jég támadása – Jonathan Hensleigh: The Ice Road / Jeges pokol

A jégutak szó szerint jégből vannak: olyan útvonalak, amiket ritkán használnak, és akkor is muszájból, főleg marcona kaminosok, akik vállalják, hogy életük kockáztatásával is végigdübörögnek több tonnás teherautóikkal a néhánytíz centis vastagságú befagyott folyókon. Ez az egészsége megőrzése érdekében senkinek nem javallott, ahogyan a Jeges pokol című film megnézése sem.

Egy maréknyi dollárért? – Csapón kívül 62.: Yojimbo (Jodzsimbo) / A testőr, 1961

Hatvan évvel ezelőtt mutatták be Kuroszava Akira legnagyobb anyagi sikert hozó filmjét, A testőrt Japánban. Az európai nézők kicsivel később, augusztusban láthatták először a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon (ahol Mifune Tosiró megkapta a legjobb színésznek járó Volpi Kupát). Sergio Leone csak két évvel később, a római premier idején látta a filmet, mindenesetre nagyon megtetszhetett neki.

Kétséges és oszthatatlan – Shadow and Bone – Árnyék és csont

A Netflix a kellőképpen sikeres Vaják után újabb fantasy-adaptációval rukkolt elő, ezúttal Leigh Bardugo népszerű young adult regényeit, a Shadow and Bone-t, illetve a Six Crows-t gyúrták össze egy sorozattá, az írói munkát pedig az Érkezés (Arrival) Oscar-jelölt forgatókönyvírója, Eric Heisserer végezte, végeredményként pedig egy kellemes-kedves, de nem különösebben letaglózó sorozatot kapunk.

Baszk boszorkányok – Pablo Agüero: Akelarre / Coven of Sisters / Boszorkánygyülekezet

A spanyol filmakadémia ide gáláján a Goya-díjat öt kategóriában az Akelarre című félig spanyol, félig baszk nyelven játszódó film nyerte el. Bár az alkotás 2020-ban került bemutatásra, a Netflix idén március közepe óta sugározza Coven of Sisters címen, így a szélesebb közönségnek is hozzáférhetővé vált a 17. századba kalauzoló filmdráma.

Ketten az úton – Paul Greengrass: News of the World / A kapitány küldetése

Joggal hihetnénk, hogy Paul Greengrass és a western találkozása figyelemreméltó mozit szül, ám sajnos mégsem így történt. A direktor ezúttal odahagyja védjegyévé vált dokumentarista stíluseszközeit, ami kényszerű, de logikus lépés – csakhogy az igazi probléma az, hogy szemlátomást nem is tud fogást találni a veretes műfajon.

Nyomokban Disney-t tartalmaz – Tomm Moore, Ross Stewart: Wolfwalkers

A Wolfwalkers a kétszeres Oscar-jelölt Tomm Moore (két önálló egészestés filmből ez egész jó arány) kelta triptichonájának záróakkordja és egyúttal második rendezése azzal a Ross Stewarttal, akivel lényegében együtt nőttek fel, és aki képzőművészként már több Moore és más rendezte animációs produkcióban is bizonyította tehetségét. A részben már a karantén alatt készült filmet – Moore korábbi alkotásaihoz hasonlóan – a Torontói Filmfesztiválon mutatták be először (szeptember 12-én), majd az ősz folyamán néhány nemzetközi filmszínház is műsorára tűzte, végül december 11-én jobb híján online tették elérhetővé a nagyközönség számára az Apple TV+-on keresztül.

Szerelem, te mutáns szörny! – Michael Matthews: Love and Monsters

A Love and Monsters címet meglátva az ember valószínűleg valamiféle kellemetlenül ügyetlen, nívótlan bóvlira gondolhat, de meglepetésünkre ez csak részben igaz, hisz a szóbanforgó film, ha semmi kimagaslót nem is mutat a nézőnek, semmiképp nem nézhetetlen, sőt, akár a „könnyed szórakozás” jelzős szószerkezet is megilletheti. Ha összeeszkábáljuk például Az út (The Road), Zombieland és főleg a Papírvárosok (Paper Towns) című filmeket, akkor megkapjuk a Love and Monsters-t, ami végsősoron egy posztapokaliptikus coming-of-age road movie kaland-vígjáték.