Balettező Raszputyin az első világháborúban – Matthew Vaughn: The King's Man / King's Man - A kezdetek

Nem könnyű műfaj az előzményfilmeké: a Csillagok háborúja hasonló filmjei óta tudjuk, milyen veszélyeket rejtenek magukban a sikeres sorozatokat „másik irányból” folytató részek. Hiszen egyrészt egy-egy rejtélyes karakter (vagy éppen szervezet) általában pont addig vonzó, amíg nem tudunk róla mindent, másrészt tudjuk a történet végét – úgyhogy sokkal többet fog számítani a hogyan, mint a mi történik.

A perszóna és az árnyéka – Mamoru Hosoda: Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő

Fogj egy klasszikus tündérmesét, vagy annak népszerű Disney-feldolgozásait, és csavarj rajtuk egy nagyot: a cselekményt helyezd át egy virtuális-utópisztikus jelenbe, az eredeti történetben központi szerepet játszó szerelmi szálat cseréld le baráti-sorstársi kapocsra, és persze mindezt tálald fényűző anime-ágyon – íme Mamoru Hosoda legújabb filmje, A szépség és a szörnyeteg science fantasy átirata.

Kalamajka Jane – Rémi Chayé: Calamity, une enfance de Martha Jane Cannary / Calamity, Jane Cannary gyermekkora

Rémi Chayé második nagyjátékfilmje Calamity Jane, a hírhedt vadnyugati vagány elképzelt gyermekkorát dolgozza fel. A francia-belga gyártású, 2- és 3D-s technikával készült másfél órás animáció elnyerte a 2020-as Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztivál Kristálydíját, és felkerült a 2021-es Oscar-shortlistre is, magyarországi bemutatójára pedig az idei Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon került sor.

Redneck vademberek hajszája – Mike Schwartz, Tyler Nilson: The Peanut Butter Falcon / Cukorsólyom

Tyler Nilson és Mike Scwartz filmje könnyen lehetett volna egy vasárnap délutáni Mark Twain-adaptáció a Hallmarkon, de egy hirtelen kanyarral kikerülte ezt a sok rendezőn kifogó kátyút. A Cukorsólyom letörli a port a kalandfilm műfajáról, csavar egyet a felnövésfilm-jegyeken, és kicsit másképp értelmezi a „különc fiatal főszereplő” fogalmát.

Homok a vásznon – A Dűne filmes feldolgozásairól

Nem volt könnyű dolga azon alkotóknak, akik az elmúlt évtizedek során belevágtak az egyik legsikeresebb tudományos-fantasztikus regénysorozat, a Dűne mozgóképpé adaptálásába. Az első kötet 1965-ös bemutatása után számos díjat hozott írójának, Frank Herbertnek, ezért viszonylag hamar (alig egy évtizeden belül) jelentkezett is rá az igény Hollywood részéről, hogy film formájában is látható legyen a történet. A legutóbbi próbálkozás Herbert megfilmesíthetetlennek tartott regényének adaptálására most fut a mozikban, ennek apropóján pedig megnézzük, kik és hogyan próbálkoztak Denis Villeneuve előtt erre a gigászi feladatra.

Az ötízű csirke legendája – Destin Daniel Cretton: Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája / Shang-Chi and the Legend of the Ten Rings

Ételhasonlattal élni egy kritikában talán a legolcsóbb dolog: „egy csipet ez meg az, egy morzsányi ilyen meg olyan, és kész a (helyettesítsd be adott film címét”) – ennek ellenére sem tudom megkerülni a Marvel első ázsiai főhősének szólófilmje kapcsán a párhuzamot, mert a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája bizony csak pont annyira autentikusan ázsiai, mint a nálunk kapható kínai kaják: lehet, hogy a készítők egy része tényleg keleti (származású), de a végeredmény bizony a helyi gyomrokhoz lett igazítva.

A gyilkos jég támadása – Jonathan Hensleigh: The Ice Road / Jeges pokol

A jégutak szó szerint jégből vannak: olyan útvonalak, amiket ritkán használnak, és akkor is muszájból, főleg marcona kaminosok, akik vállalják, hogy életük kockáztatásával is végigdübörögnek több tonnás teherautóikkal a néhánytíz centis vastagságú befagyott folyókon. Ez az egészsége megőrzése érdekében senkinek nem javallott, ahogyan a Jeges pokol című film megnézése sem.