Az ötízű csirke legendája – Destin Daniel Cretton: Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája / Shang-Chi and the Legend of the Ten Rings

Ételhasonlattal élni egy kritikában talán a legolcsóbb dolog: „egy csipet ez meg az, egy morzsányi ilyen meg olyan, és kész a (helyettesítsd be adott film címét”) – ennek ellenére sem tudom megkerülni a Marvel első ázsiai főhősének szólófilmje kapcsán a párhuzamot, mert a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája bizony csak pont annyira autentikusan ázsiai, mint a nálunk kapható kínai kaják: lehet, hogy a készítők egy része tényleg keleti (származású), de a végeredmény bizony a helyi gyomrokhoz lett igazítva.

Jóban-rosszban sántikálni – Kate Herron: Loki

Minél nagyobbra duzzad egy franchise, annál kérdésesebbé válik, hogy meddig bírja még fenntartani az érdeklődést, tud-e újat mutatni és meddig képes elbírni a saját, óriási szerkezetét. Míg a nagyvászonra készülő MCU-filmek, néhány kivétellel, ugyanarra az unalmassá váló (de a bevételek alapján még mindig bőven eladható) formulára épülnek, addig a sorozatok látványosan merészebbek, kreatívabbak – és ha nem is újítóak, de MCU-kontextusban mindenképp üdítőek. Ilyen a WandaVízió okos formai és konceptuális megoldásaival, és valami hasonlóval próbálkozik a Loki is.

Szürke az özvegy – Cate Shortland: Black Widow / Fekete Özvegy

Az MCU huszonnegyedik filmje Cate Shortland (Berlin Syndrome) rendezésében, egyúttal a második női főszereplős Marvel-szuperhősfilm tesz némi igyekezetet azért, hogy kissé eltérjen az eddig látott MCU-toposzoktól és közhelyektől, de végsősoron ugyanazt kapjuk, mint bármelyik tetszőleges Marvel-mozitól és a nem lesz több a film, mint egy egyébként népszerű főhős monetizálására tett (a jelek szerint sikeres) kísérlet.

Játszd újra, Zack! – Zack Snyder's Justice League / Zack Snyder: Az Igazság Ligája

Nem sok alkotó – főleg a hírhedten kompetitív hollywoodi közegben – kap egy szó szerinti második esélyt ugyanannak a filmnek az elkészítésére. Zack Snydernek ez összejött Az Igazság Ligájával, legfőképpen a rajongóknak köszönhetően, akik olyan kitartással követelték, hogy láthassák az író-rendező saját vízióját a 2017-es, a gyártó stúdió által érezhetően szétvágott és „közönségbarátabbá” tett változata után, hogy végül a Warner Brothers beadta a derekát, és példátlan módon visszaadta a gyeplőt Snyder kezébe.

Felemás folytatás – Patty Jenkins: Wonder Woman 1984

Az elmúlt évektől eltérően az idén a képregényfilmek rajongói nem dúskálhattak szélesvásznú adaptációkban: a 2017-es Wonder Woman folytatása légüres térbe, lényeges konkurencia nélkül érkezett, jónéhány premierdátum-tologatás után. Ez pedig vélhetően nem tesz jót Patty Jenkins filmje megítélésének, hiszen minden kötözködőnek bőven lesz ideje ízekre kritizálni a filmet, ami amúgy nem jelent lényeges visszalépést az első részhez képest.

Az elkésett mutánsok – Josh Boone: New Mutants / Az új mutánsok

Amikor egy filmet az azt készítő stúdió évekig gyakorlatilag rejteget (vagy legalábbis úgy tűnik) a nézőközönség elől, nem sok jót vár tőle a potenciális néző. Amikor pedig az elvárásokat visszább fogja az ember, néha akár kellemes csalódás is érheti. Pont ez a helyzet Josh Boone hányattatott sorsú Az új mutánsok-ával, ami csak olyan szempontból méretes melléfogás a stúdió részéről, hogy egy csöppet elkéstek a bemutatásával.