„Magyarország a Gyalog galopp országa” – Beszélgetés Köbli Norberttel

„Ha nem vállalja a döntést a Filmalap, lehet, a politikának kéne megmondania, kiről szülessen történelmi film” – vallja Köbli Norbert. Az ország legismertebb forgatókönyvírója beszélt a történelmi filmek körül kiélesedő vitáról, és elárulta azt is, hogyan lehetne saját Marvel-univerzumunk és miről szól valójában új noirja, az Apró mesék.

Semmire(fel)ke(l)lők – Kárpáti György Mór: Guerilla

Az 1849-es elbukott önvédelmi háború utáni elkeseredett ellenállást és megtorlást tucatnyi magyar filmes próbálkozás adaptálta már. A modernista Jancsótól (Szegénylegények, 1965) a romantikázó Lugossy Lászlón (Szirmok, virágok, koszorúk, 1984) át András Ferencig (Vadon, 1989) széles a paletta. Kárpáti György Mór filmje a demitizáló szállal szerette volna erősíteni a repertoárt, de mivel csak alibiként használta fel a korszakot, ezért semmit nem sikerült hozzátennie.

Ebbe a kölcsönbe beledöglesz – Dobó Kata: Kölcsönlakás

Nem épp a jó filmek különleges ismertetőjegye, amikor az ember a tizenhetedik percnél rásandít az órájára, hogy mennyi ideig tart ez még. Dobó Kata első rendezése pont ilyen: az egyre sűrűbb óranézegetésekbe nagyjából ugyanennyi szórakozás szorult, de az legalább ingyen volt.

„Ennyire közel még sosem kerültünk az Oscarhoz” – Beszélgetés Tóth Barnabással és Osvárt Andreával az Oscar-esélyes Susotázsról

Az idei zsinórban a negyedik év, amikor egy magyar filmnek drukkolhatunk, hogy nyerje meg az Oscart. A Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs csoda mellett egy rövidfilm is versenyben van még. A Susotázs felkerült a kisfilmek szűkített listájára, a legjobb tíz filmet egybegyűjtő ún. shortlistre, és jövő héten az is kiderül, kap-e Oscar-jelölést a film. Esélyekről, az elkeveredett nevezésről, és az Oscarig vezető útról a kisfilm rendezőjével és színésznőjével beszélgettünk.

Erdély-képek – Erdély és a magyar filmhíradó 1930-1944

A mozgókép propagandaszerepe az első világháborút követően nyilvánvalóvá vált, a legtöbb országban igyekeztek ezt a területet kormányzati irányítás alá vonni. Az erdélyi felvételek a kezdetektől folyamatosan jelen vannak a magyar kiadású filmekben, különböző időpillanatokban különböző hangsúlyokkal, de mindig erős érzelmi töltettel.

„Akinek füle van, hallja meg!” – Pálfi György: Az Úr hangja

Az Úr hangja csupán részben következik a rendező, Pálfi György eddigi munkásságából, amely a műfajiságot kiforgató töredékek segítségével találta meg jelenségek közös többszörösét. Az új film is egyszerre több minden: felforgatott családtörténet, egzisztencialista sci-fi, mániákus nyomozás és felszabadító látomások színtere, ahol idők, terek és műfajok szólamai találkoznak. Pálfi sokat vár a nézőitől, de még többet ad cserébe, mert ami igazán érdekli, az az ismeretlennel történő találkozás csendje utáni beszéd. Az Úr hangja egyszerre esemény a rendező életművében, a magyar és az egyetemes filmtörténetben egyaránt.

„Én is vígjátékot írnék Trianonról” – Beszélgetés Divinyi Réka forgatókönyvíróval

Sokan lehetetlennek gondolták, a BÚÉK-kal mégis érvényes remake-et készítettek az elmúlt évek nagy művészfilm-sikeréből, a Teljesen idegenekből. Az egyik legkeresettebb magyar forgatókönyvíró elárulta, hogyan magyarosították az olasz filmet, mit csinálna másképp utólag a moziban alulteljesítő Veszettekben, mit gondol a Pappa piáról és a Filmalapot ért támadásokról, és miért nem tetszene a Mátyás királyról szóló filmje a Magyar Időknek.