Belvárosi időkapu – A játszma forgatásán jártunk

Verőfényes napsütésben érkezem a nagysikerű A vizsga c. 2011-es kémfilm folytatásának, A játszmának a forgatására a belvárosi Tátra utcába, ahol mindössze egy kordon és pár autó választja a 2020-as évet az 1963-astól. A kordont átlépve már szinte furcsán érzem magam modern öltözékemben, hiszen minden második ember a két lezárt utca közötti, rövid szakaszon annyira korhű ruhákban van, hogy már az tűnik normálisnak. Így forog egy korabeli film a mai Budapesten.

A varázslat mögött – Oláh Judit: Visszatérés Epipóba

Oláh Judit dokumentumfilmje egy olyan traumatikus történetet tár elénk, amely évtizedes hallgatás és titoktartás után sokkolta a magyar közéletet. A Visszatérés Epipóba a kiskorúak ellen elkövetett szexuális abúzus toposzán keresztül merül el egy miszticizált nyári tábor világában, ahol a gyermekek mélyen tisztelt varázslója lassan szörnyeteggé változik.

Új szempontok, új városok – A hét SzFE-eseményeiről és a fáklyás futásról

Továbbra is tart a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjainak egyetemfoglalása, sőt, az elmúlt héten még egy helyszínnel bővült a blokád: most már az egyetem Szentkirályi utcai épületénél is őrködnek a fiatalok. Közben szimpátia-eseményekből, de támadásokból sincs hiány – alább az elmúlt egy hét történéseit, illetve a már szinte szokásosnak mondható vasárnapi demonstrációt foglaljuk össze.

Kitart a blokád – Összefoglaló az elmúlt három hét SzFE-történéseiről

Egyelőre semmilyen szinten nem oldódott meg a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiájának kérdése. A szeptember 5-én lezajlott, több tízezreket megmozgató élőláncos tiltakozás óta számos különböző méretű akció történt nemcsak az utcákon, mindenki számára látható módon, de a színfalak mögött is, amelyekről viszont elsősorban csak a közösségi médiában közzétett nyilatkozatokon keresztül értesülhetünk.

Saul húga – Buvári Tamás: Magdolna

Vannak filmek, amelyeknél egyszerűen nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni a készülésük körülményeit, még akkor is, ha általában olyasmi tényezők, mint a költségvetés, vajmi keveset számítanak, amikor a végeredményt tekintjük. Hiszen a kisebb költségvetés sem volt akadály, amikor legutóbb egy magyar alkotás nagyjátékfilmes Oscarért indult harcba, és győztesen távozott a gáláról.

…de erős – Válogatás a 2020-as Friss Hús magyar versenyfilmjeiből

A márciusról szeptemberre tolódott Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál már nyolcadik éve ad esélyt fiatal, tehetséges rendezőknek arra, hogy munkáikat ne egy töltő nélkül nem működő laptop képernyőjén, vagy jobb esetben az egyetem rossz minőségű vetítőjén, hanem mozivásznon, közönséggel együtt láthassák viszont. És talán ez az egyetlen fesztivál, ahol a magyar filmek vonzásköre erősebb, mint a külföldi filmeké: az idén hat szekció élőszereplős és animációs versenyfilmjei mérettettek meg egymással. Az idei maszkos kiadás természetéből adódóan veszített személyességéből, fontos szakmai programok kerültek át online térbe, de a színvonal idén is nagyon erős volt. Íme tehát egy szubjektív beszámoló néhány idei versenyfilmről, a teljesség igénye nélkül.

Egy hatás alatt álló nő – Horvát Lili: Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre

„De hülyék a nők! Még az okosak is” – jelenti ki egy budapesti kórház orvosprofesszora Horvát Lili legújabb nagyjátékfilmjében, melynek akár a tételmondata is lehetne ez a megállapítás; ám az író-rendező azért ennél sokkal megértőbben viszonyul hősnőjéhez, aki Amerikában ünnepelt idegsebész létére egy reménytelennek tűnő szerelem miatt költözik vissza szülőhazájába.

Mese habbal – Lakos Nóra: Hab

Lakos Nóra elsőfilmje Jean Pierre-Jeunet Amélie-jének és Adam Sandler összes vígjátékának szerelemgyereke, amely jószándéka ellenére sem tudja felvirágoztatni a magyar romantikus komédia műfaját.

Hány kiló egy űrruha a Földön? – Kocsis Ágnes: Éden

Kevés rendező képes megőrizni a stiláris és tematikai egységét több filmen keresztül úgy, hogy közben ne váljon önismétlővé. Kocsis Ágnes határozottan ezen kevesek közé tartozik, hisz mindegyik filmje gyakorlatilag ugyanazt a témát járja körbe nagyon hasonló filmnyelvi eszközökkel, mégis megőrzik érvényességüket. Ez javarészt az Édenre is igaz, bizonyos elemeiben azonban eltér az eddigi filmektől (Friss levegő, Pál Adrienn), ami nem mindig válik a nézői élmény és a film előnyére.