Hatalmi vágy és szerelmi birtoklás – Balogh Béla: Hegyek alján (1920)

A Hegyek alján című filmet 1920 júliusában mutatták be a Star filmgyár kétnapos sajtóbemutatóján az Omnia moziban. A színházba járó közönségnek nem volt ismeretlen a film története, a forgatókönyv a Budapesten is bemutatott és a film készítésekor is műsoron tartott opera, a Hegyek alján librettójából készült. Ám nemcsak D’Albert operája, hanem az opera alapjául szolgáló katalán színdarab is rendkívüli népszerűségnek örvendett a századfordulón, az európai kulturális fővárosokban és a tengerentúlon egyaránt.

Törzsvendégeknek félár! – Miklauzic Bence: Nino bárkája

Itt egy új, egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató, kedves és könnyed film egy kiválóan működő alkotópárostól: Maruszki Balázs forgatókönyve alapján és Miklauzic Bence remek rendezésében több sikeres film készült már. A Nino bárkája is ilyen, szerethető, mint A zöld sárkány gyermekei, és színészválasztása miatt sem csúszik mellé (sőt!), ahogy pár éve a Hőskeresők.

Terhes társaság – Orosz Dénes: Seveled

Orosz Dénes a Coming Out és a Poligamy után ismét egy romantikus vígjátékot készített Tenki Réka és Mészáros Béla főszereplésével. A Seveled bár szórakoztató film lett, a szokásos buktatókat mégsem tudta kikerülni.

Újjáélesztett kolozsvári némafilmek – A métely és A kancsuka hazájában

A Janovics Jenő által vezetett kolozsvári filmstúdióban 1913 és 1920 között több mint 60 játékfilm készült, ezek közül azonban ma mindössze négy tekinthető meg nagyjából teljes hosszúságában, a többi eltűnt, megsemmisült az elmúlt száz év alatt. Az eltűnt némafilmek közül újabb négy némileg szerencsésebb helyzetben van. Ezek esetében nem csak jelenetfotók maradtak fenn, hanem több tucat rövid, párkockás filmszalag részlet is megmaradt Gyalui Jenő, a studió dramaturgja hagyatékában. Ezek közül A kancsuka hazájában és A métely című filmeket rekonstruáltuk abban a reményben, hogy ezek a rekonstrukciók hozzájárulnak a stúdió történetének minél teljesebb megismeréséhez.

És mégsem… – A rend(szer)vesztés narratívái

A kelet-európai rendszervált(oz)ások harmincadik évfordulóján tettük fel a kérdést: volt-e a politikai, társadalmi mellett filmes fordulat is? Az alábbi vázlatos áttekintés a magyar rendszerváltás körüli bő évtized filmjeiben keresi a filmtörténeti korszakváltás lehetséges jeleit.

„Nem azért lettem színész, hogy folyton siránkozó szépasszonyokat játsszak” – Interjú Szávai Viktóriával

Sokáig úgy érezte, megfullad az unalmas naivaszerepekben, amiket leggyakrabban ráosztottak, de mostanra kitört a szépnő skatulyából. Ascher Tamás azt mondta neki az egyetemen, hogy negyvenévesen fog szinkronba kerülni önmagával, de nem hagyta, hogy ez a mondat összetörje. Most színdarabot ír, rendszeresen forgat, és független szerelemprojektekben éli ki magát. Szávai Viktóriát legtöbben a Csak színház és más semmi sorozatból ismerik, a Filmtettfesztre pedig BÚÉK című filmjét kísérte el, ahol erdélyi kötődéseiről is beszélgettünk.